Állami gimnázium, Eger, 1898
48 az Ur fényességét, a hajnal felhővé komorul, mely egy nép könyétől terhes, a sphaerák zenéjét elnyomja egy nép siralma. A magyar nemzet könnye és siralma ez. Oh mindenható Isten! Te engedted, hogy az ördög legyilkolja az angyalt, Magyarország királynéját, Neked van hatalmad az örömzajt átváltoztatni siralommá és viszont, Te tőled kérünk tudományt, hogy megösmerjük, ki volt 0 nekünk, a Te fáklyád világítsa meg a megdicsőültnek emlékezetét előttünk. Te add, hogy remélhessünk ! Ki volt 0 nekünk ? Királyunknak a felesége, a ki nélkül királyunk uralkodói teendőinek oly bölcsen, igazságosan és kegyelmesen meg nem felelhetett volna. Már a kis ember dolgát is úgy rendezte be a mindenható jóságos Atya, hogy földi rendeltetésének hitestárs nélkül meg ne felelhessen, igazi önfeláldozó barát csak hitestárs lehet, a szó valódi értelmében hitestársak egyetlen lényt alkotnak. De a mi a kis emberre isten rendelés, még inkább az felkenetett királyunkra. Királyunknak az országos gondok fáradalmai ellen csak a megdicsőült adhatott enyhülést, cselszövő hízelgők útvesztőjében vezető fonalat, királyunk örömét, bánatát csak felséges nejével oszthatta meg. így tehát minden érdem, melyet a világ Felséges Urunknak tulajdonit, felerészben megdicsőült Erzsébet királynénkat illeti. Ezért tapasztaljuk szomorúan, hogy mióta elvesztett királynénkat Rudolf fiának elhunyta vigasztalhatatlanná tette s igy a fájdalomtól űzetve felséges férjének nem lehetett folyton oldalán: O Felségének többi országaiban a visszavonás tüze lobot vetett, s igy méltán aggodalom fogja el szivünket, vájjon ezután, midőn már árván maradtunk, ama pusztító tűz nem harapódzik-e el államunk ezer éves épületére'? De a mi megdicsőült Erzsébet királynét ránk, magyarokra nézve felejthetetlenné, a világtörténelemben páratlanul álló, úgy szólva, nemzeti védőszentté avatja: azt csak hoszsza- sabb visszaemlékezés utján érthetjük meg. Ugyanis a magyar nemzet, testvér nélkül, semmi rokonfajra nem támaszkodhatva, csekély számmal van beékelve idegen, s reá alattomban mindig lesben álló népfajok közé. E népfajok Szent István koronája peremén belől is helyet foglalnak, s mig a magyar, megfogyva bár, de törve nem, úgy, a hogy él Budán, ők megszaporodva nagyra nőttek a magyar paizs árnyékában. Ezek szemében már az is bűn, ha valaki a magyar nemzetet szereti, még akkor is, ha ugyanaz őket is szereti. Tudta ezt a megdicsőült királyné, és nemes szive szerint a káromolt, az elnyomott, az árva magyar nemzetnek fogta pártját, s a kékszemü, de szöghaju Tündérnek sugár termete, ha elő lebbent, tágult a magyar nemzet ellen fondorkodók hada, külsejének szépségével és lángeszével varázslat alatt tartotta Fel
