Állami gimnázium, Eger, 1898

Milyen megható a gyöngéd szeretet nyilvánúlása, mellyel a fiatal férj neje iránt viseltetik. Áttör még kábitó álmai érzéketlenségén is, s egy szavára talpra ugrik, míg édes szülői hiába rimánkodnak előtte.

Ez a vonás külömben jellemző sajátsága a népballadáknak, különösen a székelyeknek. A kedves iránti szerelem sok esetben elfojtja a szülők iránti köteles tiszteletet és szeretetek

Varga Ilona anyja akarata ellenére is elmegy a magát halottnak színlelő és ravatalon fekvő Pálbeli Szép Antal látására s anyja tiltakozása ellenére is engedi, hogy megölelje, megcsókolja. Kádár Katát, a szép jobbágyleányt a gazdag földes asszony fia, Gyulai Márton szereti, ki elemésztett szeretője után habozás nélkül ugrik a tóba, hogy vele legalább a halálban egyesülhessen.

A harczoló Kerekes Izsákot, noha elszántan küzd, a rá- ezok leverik lováról s megölik. Pedig vitézsége oly nagy, hogy

Egy eléinentébe gyalogösvényt vága,

És visszajöttébe szekérútat nyita.

E két sort megtaláljuk Szilágyi és Hajmási históriájának népies változatában is. A hiberbolikus nagyítás külömben szokása minden népköltészetnek.

Versalakja nagyon ügyes. Nyolcz soros strófákat használ, melyekben a négy első sor keresztben rímel, a két utolsó párosán. Nyelve népies, magyar zamatú.

Bezerédi nótája (1707) már nem ballada, csak hajlik felé. Noha eselekvénye gyors egymásutánban pereg le, tárgya is megfelelne: hiányzik belőle az igazi ballada egyik elengedhetetlen föltétele, ami drámaiságát leginkább föltünteti: a párbeszéd.

Bezerédi Imre híres kurucz tábornoknak Sárvár alatt, a labanczokkal vívott tusáját tárgyalja. Körülveszik a fiatal vezért, lovát lelövik, őt pedig megragadják. Letépik róla pár- duczbőr kaczagányát s tán meg is ölik hirtelen, ha bajtársai ki nem szabadítják.

Ez esemény — minden valószínűség szerint — megtörtént. Legalább erre vall nagybátyja, béri Balogh Adámnak Esterházy Antal grófhoz intézett levele. „Én és Bezerédi Imre öcsémuram — Írja — megindulván egy erős portával (csapat): mind vágtunk s mind fogtunk németeket. De meg<>*