Állami gimnázium, Eger, 1898

36

sokasodván az ellenség: nagy dühösséggel rajtunk gyütt; öcsómuram alól öleseit az lova, magát megfogták, párduczbűrit, mentejéit, csizmáit, karabinyát, süvegit forgóstul mind levonák magárul.“ Ezt aztán meglátták katonái s nagy nehezen kimentették szorult helyzetéből.

Kevés van még e korból ilyen könnyed és hangzatos verselésű költemény, melyhez a nyelvnek költői lendülete és hamisitatlan tisztasága járul. Három ütemű, négy soros és egy rímű versszakaiból egy, hadd álljon itt mútatványul:

Héja madár le-lecsap a fölyhőbül,

Lovas labancz ki-kicsap az erdőből.

Kuruczot lát: hertelenül megpördül,

Törbecsalni úgy akarná — de nem gyűri.

Balogh Adám dandárvezér dicsőségét dalija A kölesdi harcz (1708). Rokonfajú Bezerédi nótájá-val. Balogh Szegszárd és Simontornya közt, a kölesdi síkon Sándor László és Somogyi Adám segédcsapataival tönkre veri az egyesült ráez- német hadakat úgy, hogy azok eszeveszett futásban keresnek menedéket.

Ki nem alvó erős német-gyűlőlet lengi át minden sorát:

Rajta, rajta rontsad ráczok sűrű rendét,

Hadd ne dúlja gaznép édes hazád földét!

Méltó társa Esztergom megvételének az Oeslcai Lászlóról való ének (1710). Csakhogy abban az imádattá magasztosult szeretet, mellyel a vezért népe körülveszi, kiáltó ellentétben áll emebben a hazaárúló iránt kelt olthatatlan boszú érzésével.

Régi fegyvártársai nem tudják megbocsátani Ócskáinak hitvány árulását. Kemény boszút esküsznek Érsekújvárban vesztére. Beleznai, Jávorka, Bornemissza és Rácz Miska engesztelhetetlenül üldözik télen-nyáron; de hasztalan. Végre Jávorka

...........paraszti ruhában

E

gynihány vitézzel csak betör házában.

„Héj Ócskái László 1 a nagy tobzódástól

Kelj föl immár — érted elgyüttünk Ujvárbúi.

Vérünk árúlója most add meg magadot!"

Ócskái kardot ragad, de Jávorkáék kiverik kezéből s