Állami gimnázium, Eger, 1897
7 tőrt lát a levegőben, melynek markolatja keze felé van fordítva. Meg akarja ragadni, de csak az üres levegő után nyúl. S midőn tudatára ébred annak, hogy a szörnyű képet szemén kívül semmi más érzékkel nem foghatja meg, sejteni kezdi, hogy szeme más érzékeinek a bolondja s a tőr csak képzelt; „hőségnyomott agyvelejének,11 más szóval a láznak szülötte. Majd kirántja valódi tőrét, jobban akarva hinni a tapintás, mint a látás érzékének. De úgy tetszik neki, hogy a szem többet ér valamennyi érzéknél, mert még ekkor is látja a légi tőrt. Majd mindakettő egybeolvad és saját tőre pengéjén, markolatán vércseppeket lát. A láz és rémületszülte káprázat ez, látásbeli hallucinátió, mely azonban mihamar szerte foszlik. „Nem, semmi sincs. A véres munka áll Szemem előtt csak .... Majd azzal nyugtatja és bátorítja magát, hogy most az emberek fele félholtan hever s azokat is rémes álmok kisértik. így készíti elő a költő Macbeth második visióját. A gyilkosság előtt lelki egyensúlya még nincs annyira megzavarva, hogy tévedéséről nem volna képes önmagát meggyőzni. Bátor, de nem hidegvérű s igy elméje egy pillanatra megzavarodik. Hallucinátiói megismétlődnek a gyilkosság alatt, midőn mindenféle rémes ijesztő hangokat vél hallani. „Úgy rémlett nekem, hogy Egy hang kiálta : „Ne alugyatok 1 Macbeth az álmot meggyilkolja.“ Neje gyönge elméjűnek csúfolja. „Gyerek szemét ijeszti festett ördög,“ de férjét nem képes megnyugtatni. Macbeth a legkisebb zajra felriad; künn kopogás hallatszik, mire egész testében összerezzen. S hogy fél véres kezeitől. — — Minő kezek ! Szemeimet kiszaggatják 1 Neptun egész oczeánja ezt a vért Le birja-e kezemről mosni ? Nem 1 Inkább kezem pirosra festi a Zöld tengerek végtelen árjait. Macbeth jelleméből és babonás természetéből eleve sejtjük, hogy hallucinátiói majd újabb látomásokban nyilvánulnak. A bűntudat erősebb foka beállván, nyugtalan kínos álmai megzavarják nappala és éjjele nyugalmát. Miután a gyilkosokat fölbérelte, hogy rettegett vetélytársát, Banquot megöljék,
