Állami gimnázium, Eger, 1897

Írásban hűségesen utánzó Bessenyeink e motívum ügyes alkalmazásában határozottan túlszárnyalta mesterét. Elképzelhető ugyan, hogy az ő szellemjelenései sem mentek lélektani s dramaturgiai hibáktól, de lehehetlen elvitatnunk tőle azt az érdemet, hogy az általa felidézett árnyak több rokonvonást tüntetnek fel Shakespeare visióival, mint Ninus szelleme. Csak az „Agis tragédiájá" -hoz függesztett epikus toldalékot, az „Agiaris keservé“-t kell kivonnunk e dicséret alól. Ennek a jelenetnek a drámához alig van köze s bátran elhagyható, a nélkül, hogy ez által a darab akár jellemzés, akár színezés vagy éppen drá- maiság tekintetében szenvedne. Úgy látszik, mintha a költőnek semmi czélja sem lett volna ezen utójátékkal, ha csak az nem, hogy Agiarisnak hitvesi hűségét dicsőítse, szívhez szóló panaszaival és siralmával könnyeket csaljon a szemekbe. A hű feleség fájdalmasan zokog férje Agis sírboltjában, hol „a megégettetett vitéz hamvai több régi eltakarittatott görög vitézekkel nyugodnak. A kripta közepén bús világossága lámpás sinlik.“ Agiaris keservében igy sóhajt fel:

Utoljára Lelkem veszem Istenemnek,

Legyen enyhítője ennyi gyötrelmemnek,

Agisnak Vitézi árnyékát hozza fel,

S mutassa előttem képzelődésével.

Plútónak országát még ő megfuthatja Charon komor Styxét által utazhatja.

A '2. jelenésben a kripta lassan világosodni kezd és ajtaja felől „szomorú szózat hallatik, mely Agiarisnak panaszára felelni, magát keservesen erőlteti.“ Telonis, Kleombrotos neje vigasztalja barátnőjét s esdve kéri, jöjjön fel az élők közé, válasszon uj férjet magának. Agiaris hajthatatlan; ott akar meghalni „legelső bálvány“-ának sírján. Ekkor felnyílik a kripta egyik szöglete. Dörgés és villámlás rémitő sugárai közt „egy Vitézi árnyék csendes tekintettel megjelenik“ s igy szól:

„Agiaris kínja az Eliseumról

Pel hozott hozzátok csendes nyugalmamról.“

Majd megmondja nevét s igy végzi:

„Győzd meg sok kínodat, az élőkhöz menj fel,

S bosszuld meg halálom választott férjeddel.

Ezt kívánja lelkem örök hivségedtől Ne állj el, ha tisztelsz, soha beszédemtől.

E szavakra „Agis dörgés, sötétség és villámlás közt elmúlik, a kripta pedig utána bezároltatik.“ Agiaris engedve a