Állami gimnázium, Eger, 1897
I szellem szavainak, a felvilágra megy az élők közé, azt a hitet keltve bennünk, hogy teljesiteni akarja férje utolsó óhaját. Mi nem vonjuk kétségbe, hogy ez az egész csodás lélek- jelenés, összes hatásos mellékkörülményeivel, valamint a hűséges hitves megható siralma a színpadon épp oly méltán idézhettek volna elő nagy színpadi effectust, mint a Voltaire „nagy jelenete“ ; de azért, úgy hisszük, mindenki egyértelmü- leg hibáztatni fogja, s czéltalannak, indokolatlannak tekinti e drámai epilogot. Határozottan sikerültebb és ügyesebben megalkotott az a szellemjelenés, mely Ivei Attila és Buda tragédiá-yÁh&n találkozunk. Ez már valóságos hallás- és látásbeli hallucinatio, melynek helyes, lélektani motivatiojáért költőnknek határozott dicsérettel kell adóznunk. A tragédia tárgya eléggé ismeretes, hogysem hosszas ismertetésbe kellene bocsátkoznunk. Egyedül azt nem szabad említés nélkül hagyni, hogy Attila nem annyira saját szenvedélye hevétől elkapatva gyilkolja meg testvérét, Budát, mint inkább gonosz tanácsosa, Alus ösztönzésére. Emézia mit sem tud a förtelmes gyilkosságról, melynek jegyese, Buda áldozata lön. Mindazonáltal emésztő sejtelmek gyötrik s az életölő veszély kínos előérzetében ily szavakra fakad: Midőn Emézia kétségével magában küzködnék, sötétedni kezd a játékpiacz; először zúgást, aztán zörgést hall feje felett, végre villámlásokat lát. A nézőhely egy szegletéből hallja Budának kiáltását, kinek csavargó lelki; méltatlan elüzetésé- nek bosszuállásáért esedezik. Majd égzengés, villámlás, csattogás közt újra hallatszik a kiáltás és feltűnik a lélek. Bessenyei nem mondja, hogy Buda szelleme. A megnyílt szögletben hosszú feketeséggel s idétlen, álmos éjjeli kiáltással szól: „Légyen bosszuállás ! (mennydörög) Emézia (küzködéssel): Borzad a természet, meg'öi ez a hallás. Kihez folyamodjam ! Hova lettél Buda V Ma veszett életem, hol vagy ? „Csak árnyékát képzem körültem Budának, Fohászkodásait hallhatom szájának. Szörnyű rettegések ! Kinos képzelődés ! Hatalmas Istenek ! Micsoda rémülés ! A Lélek: Emézia !
