Állami gimnázium, Eger, 1897

:>4

nappal, kerülik .a nagy társaságot s megjelenésük a néphit szerint titokzatos vagy rémes körülmények között történik. Aztán nem is olyan mindennapi esemény ez, hogy országna- gyok zavartalan lelki nyugalommal nézzék végig. Ha Voltaire minden áron tulvilági szellemmel akarta színmüvét feldíszíteni, fűszerezni, látványossá tenni, ám adott volna igazi szellemet, olyat, minőt a gyermekmese, a babona s a naiv képzelődés teremt. Az olyan szellem, a ki fényes nappal, minden különösebb czeremonia nélkül betoppan egy nagy gyülekezetbe, még csak kíváncsiságot se ébreszt. Csak mosolygunk a költő naivitásán, ki képtelen és hihetetlen látványossággal akar nekünk kedveskedni, ki a felvilágosultság századában Deus ex ma- ehinával lódítja tovább s bogozza ki összegabalyodott meséjét s gördülékeny, költői alakzatokban gazdag versein kívül semmivel a világon nem tud bennünket illusióba ringatni.

S ezzel búcsút is vehetnénk Voltairetől és szellemétől, annál is inkább, mivel róluk immár minden lehető rosszat elmondott Lessing a Hamburgi Dramaturgiában. A komoly német műbiráló jóizii humorral osztogatja Voltairenek a legsúlyosabb csapásokat. De lehetetlen el nem ismernünk, hogy legyőzhet- len fegyvere mindvégig az igazság. Csak egyetlen állítása tetszhetik különösnek: az, hogy a szellemjelenést mint a félelmesnek és pathetikusnak egyik forrását, a költészet nehezen nélkülözhetné. „Nagy veszteség volna ez, úgymond, a költészetre nézve.“ Mi ellenkezőleg azt tartjuk, hogy e műfogással nagyon csínján kell bánni s inkább soha egy költőnek se jusson eszébe a szellemidézés, mintsem a halvány Shakespeare utánzatok vagy látványos komédiák számát szaporítsák. Mert még ma is bízvást el lehet mondani, hogy Shakespeare mindez ideig páratlanul áll e tagadhatlanul hatásos motívum alkalmazásában s nagyon találóan mondja Lessing: „Hamlet apjának szellemétől égnek áll az ember haja, takarjon bár hivő vagy hitetlen koponyát.“ A mindennapi életben lehetünk babonásak vagy nem, hihetünk hazajáró lelkekben vagy nem: Hamlet előadása alatt a színházban azt kell hinnünk, a mit Shakespeare akar. Voltaire nagyon helytelenül hivatkozott a nagy brítt költőre ; ez csak nevetségessé teszi őt és Ninus árnyát.

A Voltaire szellemében átgyurt s eredeti alakjából kivet- kőztetett szellem átvándorolt a mi irodalmunkba is és nem habozunk kijelenteni: a XVII. század nagy francziáját a dráma-