Állami gimnázium, Eger, 1897

■

MjpmSf

— 20 —

mával az ő mausoleumában talál; fia engedelmeskedik és lemegy a sötét kriptába. Idejön Assur herczeg is, Semiramis bűntársa, ki a királynő kezére és a trónra vágyik, hogy ve- télytársát Arsacet megölje és láb alól eltegye; majd Semiramis is, hogy jegyesét a gyilkos tőrtől megója. És e különös találkozásnál a szerencsétlen fiú csupa vóletlenségből anyját szúrja le. Ilyen rendkívüli uton-módon sújtja a nagy bűnös Semira- mist az istenek bosszúja.

A következőkben idézem Voltaire mentegetőzéseit, természetesen a szükséges kritikai megjegyzésekkel kisérve:

„Merész, mondhatnám vakmerő kísérlet volt Semiramist az ország nagyjai előtt megjelentetni, hogy kihirdesse nekik férjhezmenését s egyszerre sírjából feltámasztani Ninus szellemét, hogy a vérfertőzést megakadályozza és megmér- geztetéseért bosszút követeljen; majd végül úgy tüntetni fel Semiramist, ahogy belép a férjének emelt mausoleurnba s onnan haldokolva, fia kezétől átszúrva lép ki. Félő volt, hogy ez a látvány nem lázitja-e föl ,a közönséget; [és csakugyan eleinte a legnagyobb része azoknak, kik a színházat látogatják, ellene keltek a tragédia ezen uj fajának, formájának. Úgy mondják, hogy hajdan a nagy Görögország egyik városában jutalomdijakat tűztek ki azoknak, kik az élvezetek uj módjait találták fel. Nálunk éppen ellenkezőleg történt.“ Voltaire tehát a szellemjelenéssel uj, meglepő és különös élvezetet, pompás, látványos szórakozást akart nyújtani a kiváncsi s a szokatlan újdonságokra mindig éhes párisi közönségnek. Valóban magasztos költői czél! S kísérletét az akkori színházi krónikák tanúsága szerint szép siker koronázta. Sőt mi több, ez a rendkívüli újítás korszakos jelentőséget nyert, a mennyiben Ninus szelleme kedvéért el kellett távolítani a színpadról a magasrangu nézőket, kik ez ideig a színpadról élvezhették az előadást, mert megtörténhetett volna az a sajnálatos s egyszersmint mulattató eset, hogy valamelyik kiváltságos marquis a szellem lepedőjére lép.

„De bármiként erőlködtek is — folytatja Voltaire — hogy a dráma ezen uj faját megbuktassák, ez nem sikerült; azt hangoztatták minden oldalról, hogy ma már nem hiszünk többé hazajáró lelkekben s hogy a holtak szellemeinek megjelentetése csak gyermekes lehet egy felvilágosodott nemzet szemében. Mit! -— igy kiált fel szónoki hévvel — a mi val-