Állami gimnázium, Eger, 1895
4 a felséges ezélt elérhessék. Innen van, hogy gyakran hangoztatják : az a nép, a mely a tökéletesnek elfogadott nevelésmód szerint rendezi be iskoláit, s ezekben megadja az igazi és sokoldalú képzést a társadalom minden osztályának a leghatalmasabb, a legboldogabb, legyőzhetetlen, irigyelt s világitó csillaga lesz a többieknek. Ez állításnak van is némi alapja. A nevelés története bizonyítja, hogy arra tökéletesen alkalmas, hogy új gondolatokat terjeszszen a fiatal nemzedék között. Ha pedig azt látjuk, hogy a legelőkelőbb szellemek mily sokat várnak a neveléstől, könnyen túl is becsüljük. De szerénységre int bennünket a mindennapi élet számtalan jelensége. Ninesen-e elég példa rá, hogy a gyermek messze elmarad attól az ideáltól, a mit nevelője elébe tűzött, mig a másik a kedvezőtlen körülmények ellenére merészen utat tör magának s magasra emelkedik ki abból a körből, a honnan kiindult? Az egyiknél látjuk az elmaradást a gondos nevelés ellenére, a másiknál az előrehaladást még pedig a saját erejéből! Az ilyen példák alkalmasak-e arra, hogy a nevelés mindenható hatalmát bizonyítsák és az emberiség boldogabb jövendőjétől biztosítsanak, a mely a tervszerű nevelés következménye lenne ? Másrészről azonban hiba volna azért, hogy a nevelés nem mindég éri el czólját egyes embereknél, éppen úgy mint nemzedékeknél hatalmát, erejét kétségbe vonni ? Kétségkívül a természet, maga a világ, a körülmények sok esetben nagyobb hatással vannak a növendékekre, mint a nevelés. De az is bizonyos, hogy a világ a természet káros befolyását a tervszerű nevelés hatalmával ellensúlyozni lehet. Ez a nézet általános. Külömben a család és a társadalom viseltetnék-e oly érdeklődéssel a nevelés iránt, ha semminemű eredményét nem látná? Hányszor halljuk a panaszt, hogy egy fiatal élet tönkre ment a rossz nevelés miatt, hányszor szólanak a nevelés hiányáról egyik-másik embernél, igaz, hogy gyakran tapasztaljuk a Horatius-féle pesszimista véleményt is: naturam expellas furca, tarnen usque recuret. (Vasvillával kergetve se lesz más az ember, mint a milyennek született.) Ily szélsőségek között ingadoznak a vélemények. Mindent várnak majd a szabadságtól, majd a természettől, majd a nevelés művészetétől vagy hirdetik, hogy minden egyesek törekvésétől vagy örökölt tulajdonságaitól függ. A társadalom
