Állami gimnázium, Eger, 1895

egy ember tilosnak vagy megengedhetőnek, erről való nézeteiből következtetünk műveltségére. A műveltség legalacsonyabb fokán van az ember, a kinek elvei csak az érzéki élvezetekre szorítkoznak, s a kellemes és kellemetlen érzésekről szó'lanak. Magasabb müvcltségök van azoknak, a kik az okosság elvei szerint járnak cl, s a kiknek határozott elveik vannak a hasznosról, illedelmesről s arról a mi hozzájok méltó és nem méltó. De mindenesetre a legmagasabb fokon állanak az erkölcsi elvek, a melyeknek alapjok oly akarat, a mely egyebet az erkölcsi lelkiismeretnél nem ösmer.

Ezek a külömböző forrásból eredő elvek egymással vagy egyeznek vagy egymással küzdenek. Ha az utóbbi körülmény történik, küzdelem támad, a melyből az kerül ki győztesen, a mely alapelvnek nagyobb hatalma és ereje van az emberi lélek fölött. Ilyenkor az elhatározást a külömböző alapelvek ösz- szehasonlitása előzi meg. így származik az alapelvek sorozata, rendszere, a mely az akaratot vezeti, s megadja a karakternek a következetességet. Innen van, hogy a karakteres emberről előre tudjuk, mit fog cselekedni hasonló körülmények között. Az oly karakter erkölcsi, a melynek akaratát mindég a lelkiös- meret szava, parancsa vezérli. Itt kétféle akaratot kell meg- külömböztetnünk: 1) olyat, a mely vágyódásainkból ered, 2) általános akaratot, a mely művelődésünk, tehát szerzett fogalmainkból származik. Az változékony, ez állandó akarat. Ez a megkülömböztetés nagyon fontos a nevelőre nézve.

Ily erkölcsi, állandó akaratot akar teremteni az oktatás és a fegyelmezés útján. De vájjon lehetséges-e ez ? Képes-e erre az emberi erő ? Úgy látszik, mintha itt csak tétlen szemlélője lehetne az ember a gyermek fejlődésének. De a dolog nem úgy van. Bizonyos, hogy lelki tehetségeket nem adhat neki, de arra mindenesetre képes, hogy a káros befolyásokat ellensúlyozza, erkölcsiségét művelje. Természetesen ennek is vannak határai. Némely vágyakat, hajlandóságokat, törekvéseket, a melyek azokból a viszonyokból fejlődtek, a melyekben a növendék felnevelkedett, nem lehet kiirtani. A tanítás, fegyelmezés törekszik rá, hogy az ilyen előítéleteket, hajlandóságokat elnyomja, de igen sokszor az így nyert képzetek nem elég erősek arra nézve, hogy elveszejtessék azt, a mit a tanuló ifjúságától fogva megszokott. Itt a tanításnak a fegyelem jön segítségére. Sokszor sikerrel, sokszor siker nélkül van az ilyen