Állami gimnázium, Eger, 1895
Az iskola és a társadalom. 1. §. Bevezetés. Az emberi nem tökóletesedésénék nagy titkát. Kant szerint, csak a nevelés oldhatja meg. Valóban felséges még gondolatnak is, hogy az emberi természetet neveléssel mindig jobbá, nemesebbé tehetjük, inig végre olyanná válik, a mi az emberiséghez egyedül méltó. Ha ezt csakugyan meg lehetne valósítani, az emberi nemre szerencsésebb, boldogabb jövendőt várhatnánk! Ez az a gondolat, a melyet Plato is nagy lelkesedéssel üdvözölt; s valóban, ily eredményt érve el, nem volna istenibb dolog a nevelésnél! De nem zárkózhatunk el attól a kijózanító gondolattól sem, hogy a világ a nevelés tökélesedése után is: jó és rósz vegyesen. Csak a reménység lelkesíti e tudomány barátait, hogy fáradságaik gyümölcsét úgy egyesek, mint a társadalom élvezni fogja. Innen van, hogy az emberi nem nemesítésének gondolatával a népnevelés igaz barátjai mindég foglalkoznak. Nem egyszer és nem is ok nélkül állítják, hogy jobb és dicsőbb jövő reménye maga a műveltség is csalóka, míg magok az emberek nem javulnak meg. A javulásnak, a nemesédésnek az emberiség belső életéből, az erkölcsösségből kell kiindúlnia. Valóban emberileg véve mit nyerünk vele, ha a tudomány, az ipar, a kereskedelem csodái, a külömböző országok tökéletes alkotmánya bámulatot kelt, ha maga az ember nem méltó rá, hogy ilyen szép földön lakjék ? Ez igazságból kiindulva felállítják a tételt: Valamely nép sorsa, virágzása, hanyatlása a legnagyobb mértékben ifjúságának nevelésétől függ. Ezt a gondolatot Kant úgy fejezi ki: az embert csak a nevelés teszi emberré. Az ember olyan semmi, a miből a neveléssel válhatik valami. Ily tétel következménye, hogy sem időt, sem fáradságot nem kiméinek az útak és módok tekintetében, csakhogy ezt
