Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
101 másodszor és méginkább nincs azért, mert ezen eseményben is csak a Gondviselés újjmutatását és áldását találtam fel. Ugyanis egy jól kiválasztott állami főgymnásiumban az én fiam is, mint talán minden innét kiűzött fiú, jóravaló, derék ifjúvá növekedik. A magas kormány, még magasabb korona és a legmagasabb pápával, sőt az ég tudja miféle mennyei és földi hatalmasságokkal szemben is, főleg mi ellenzéki férfiak, megmondjuk az igazat, a meggyőződésünket. De mindjárt meggörbült a rémüldöző szülő hátgerincze, mihelyt a gymnásium által szenvedett sérelmekről volt szó, habár kettesével, ötösével tizesével összedugott fejek majdnem explodáltak a méltó haragtól. A rabszolgaságot hazánkban már régóta eltörölték : de a gyermeke sorsáért remegő szülő itt nálunk nem egyszer-két- szer rabszolgája volt a t a n ári önkény- és szeszélynek. (Ügyvan! Mozgás. Halljuk!). Már csak azért is szükséges a főreáliskolát felállítani, hogy ha nem is megszűntesse — mert erről szó sem lehet hanem némileg paralizálja a vázolt sérelmeket. Most térek rá az anyagi haszonra is. Ki kell kerülnünk, hogy az a szülű, a ki gyermekével a négy reált kijáratta, ha el kellene fiát vinni az V-ik osztályba máshová, azt ne mondhassa ránk, a képviselő- testületre, a mit a gyermekeiket szintén máshová vinni kényszerült két szülő — egymás nyilatkozatairól mit sem tudva, — a gymnásiumra mondottak: »Csak annyi mintha ezt a háromszáz forintot (ötszáz forintot) a zsebemből vették volna ki./> Ezeket a keserves, valóban fájdalmas háromszáz és ötszáz forintokat is meg kell menteni polgártársainknak. (Éljen!). Vezessük ki reáliskolánkat ebből a zsák-utczából. fejlesz- szük azt ki főreáliskolává! Méltóztassanak a küldöttség javaslatát elfogadni. (Lelkes, hosszantartó éljcnzcs és taps). Az egri áll. reáliskola kulturhősei között a harmadik, de nem utolsó, ki rendkívüli buzgóságával, kiváló tehetségeivel és lankadni nem tudó lelkesedésével saját ügykörének hatalmas és úttörő alkotásai
