Állami gimnázium, Eger, 1893
Tartalomjegyzék
100 egyik pohárból a másikba öntése, a mint azt az értekezleten egyik képviselő úr megjegyezte. Az igaz, hogy az égből nem fog hullani a manna, (talán még evőkanál is hulljon hozzá ?) hanem a város, mint jogi személy, vagy mint közönségesen mondani szokták: erkölcsi testület az Isten segítségével és a mi áldozatkészségünkkel felemeli a főreáliskolát; (Éljen!) a polgárok százai pedig áldani fognak azért bennünket. (Éljen). Pedig, még egv kiemelkedő fontos hasznot nem is említettem. Rátérek tehát erre is. De ennek a dolognak kissé nagyobb feneket kerítek. A reáliskolánkkal konkur- r e n s helybeli főgvmnásium érdemes igazgatója jónak látta roppant nagy stúdiumot csinálni abból a témából, hogy miért is nem kell Egerben f ő r e á 1 i s- k o 1 a. Ezen nyílt állásfoglalás folvtán én is feljogosítva érzem magamat a szőnyegen levő tárgvgyal összefüggőleg a helybeli főgymnásiumról röviden nyilatkozni. Inkább elharapnám a nyelvemet, mintsem hogy főleg nyilvánosan olyant mondjak, a mit nem tartok igaznak, a mi nem meggyőződésem. (Halljuk!) De nem is szükséges nekem enmagamat ily dolgokkal ijesz- getni, mert ha nem meggyőződésemet fejezném ki, ez nekem a legmetszőbb lelki fájdalmat okozná, míg meggyőződésemnek főleg nehéz viszonyok között őszinte kijelentése, nekem a leg- nagvobb lelki gyönyörűség. Már csak önzésből is tehát mindig azt mondom, a mi meggyőződésem. (Éljen!). En, mint az egri főgvmnásiumnak, még pedig mind a nyolcz osztályon keresztül egyik hajdani tanítványa, őszinte hálára vagyok lekötelezve az egri főgvmnásium iránt, a melv hálámnak már meglett férfi koromban, iinnepies formában is kifejezést adtam. Az egri főgymnásiumnak hazaüságában némelyek szerint talán fogyatékos (de még ez nincs eldöntve) akkori igazgatója Juhász Norbert, a kétségtelenül óriási talentuméi, (kitűnő pedagóg férfiú minta-gimnáziummá teremtette az egrit. És ha talán fogyatékos volt is az igazgató hazaíisága, a mi azonban még nincs eldöntve, különben is kipótolta volna azt a tanárok lángoló hazaszeretete. Egy Tóth, Kiss, Schmuck, Schill cziszter- cziták, közülök többen honvédek, szóval és tettel a legkitűnőbb hazafiakként tündököltek. Én tehát mint tanítvány — ismétlem — az egri gymnásium iránt, teljes halára vagyok lekötelezve. De nem így mint szülő. Ámbár több, sok tanárnak, s ezek között a gvmnásiumba járt fiamnak általa is, általam is tisztelt osztályfőnökének, a mostani igazgató úrnak szintén elismeréssel tartozom. Azonban az elmúlt években az itteni gymnásium ban uralkodott egészségtelen közszellem az én fiamat is, mint sok más szülőét kiűzte önné t. (Igaz, úgy van!) Habár én akkor e tény fölött nagymértékben felháborodtam, ma már a legcsekélyebb nyoma sincs a keserűségnek szívemben. Nincsen pedig először is azért mert a szenvedett sérelemért kellő elégtételt vettem magamnak; de
