Állami gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
4 jelvénynek, mely eshetőleg egy másikkal is pótolható, nem lát a koronázásban csak külső szertartást, mely nem egyéb a királyi hatalom átvételének puszta jelképénél, liánom olyan szent ereklyének tiszteli a koronát, moly egybeforrt Magyar- ország önnállóságának, függetlenségének eszméjével és mintegy részese a királyi hatalomnak, úgy, hogy az tekinthető csak Magyarország törvényes királyának, kinek homlokát a nemzet akaratából ez a szent ereklye érintette. — Ezen a nagy fontosságon felül azonban, melyet a magyar minden koronázásnak tulajdonit, még egy másik, rendkivüli fontossága is volt az 1867-iki koronázásnak, a mennyiben ez hidalta át azt a végzetes örvényt, mely az uralkodó és a nemzet között éveken át tátongott és az alkotmányos élet két főtényezőjét, a felségjogok két törvényes birtokosát, a királyi hatalmat és a nemzet akaratát, újból egyesitette sikeres, áldásos működésre, a haza, a nemzeti közügy érdekében. Meg is indult nyomban, teljes élénkséggel, ez a működés és az alkotmányos élet mindkét tényezője nemes versenyt fejtett ki a nemzet boldogitása érdekében, mely verseny meghozta édes gyümölcseit. Orömünnop tehát a mai nap azért is, mert a lefolyt huszonöt óv munkájának eredménye valóban lelkesítő, lélekemelő. Nem tartozik ide, azt a kérdést feszegetni, vájjon a koronázást megelőző kiegyezést nem lehetett-e volna a magyar nemzetre nézve előnyösebben létrehozni; nem illik, ez alkalommal kutatnunk, vájjon más politikai irány, ha érvényesül, nem alkothatott-e volna még nagyobbat, még szebbet, még dicsőbbet, mint a mily nagy, szép és dicső vívmányoknak ma örülhetünk; tény az, hogy Magyarország a lefolyt huszonöt óv alatt a nemzeti élet minden terén óriási, a népek történetében párját ritkító haladást tett. Alkotmányos életünk feltámadt sírjából, az ország ügyeit magyar nemzeti felelős kormány intézi, a nemzeti szellem megerősödött, önbizalmunk fokozódott, állami tekintélyünk a világ előtt öregbedett, iparunk, kereskedelmünk örvendetes fejlődésnek indult, közlekedésünk rendszere, melyet egy a közel múltban elliúnyt és országosan gyászolt nagy államférfiú lángesze teremtett, európaszerte figyelmet gerjeszt, iskolaügyünk, közművelődésünk egyre izmosodik, irodalmunk, művészetünk mind nagyobb erőt fejt ki önállósága kivívásában, úgy hogy Magyarország ezeréves fennállásának
