Állami gimnázium, Eger, 1891
Tartalomjegyzék
Igen tisztelt hallgatóim! Kedves tanuló ifjak! Orömünnepet ül ma egész Magyarország, — örömünnepet, melyen a Kárpátoktól az Adriáig milliók fohásza száll fel az ég Urához, áldást esdvo annak a szeretett királynak a fejére, kinek kitünően sikerült képmását csak az imént lepleztük le s kinek jóságos arezán annyi szeretettel csüng tekintetünk. Orömünnep ez, akár azt a történelmi tényt tekintjük, melynek huszonötödik évfordulóját ma ünnepeljük, akár azt a negyedszázados időszakát, mely a koronázás napja és a mai nap közt fekszik. Midőn 1867-ik évi június 8-ikán a magyar nemzet I. Fe- rencz József fejéie rátette Szt. István koronáját, a feledés leplével takarta be ama gyászos évek emlékét, melyek az ősi alkotmányos szabadság élvezetétől megfosztott magyarnak mély honfi bánatnál nem adtak egyebet, és megifjult élet- és munkakedvvel, a szebb jövő reményének lelkesedésével lépte át küszöbét egy új korszaknak, melynek a koronázás tényében biztos zálogát bírta Az 1867-iki évi koronázás tehát kétszeres fontossággal bir a magyar nemzet történetében: — azzal a fontossággal, melyet Magyarországon minden Szt. István koronájával végrehajtott koronázásnak tulajdonítunk, — és azzal, melylyel az 186 7-iki koronázás van felruházva. — A magyar nem tekinti ugyanis Szt. István koronáját egyszerű 1*
