Állami gimnázium, Eger, 1890
6 szülök és iskola minden fáradozását gyakran eredménytelenné teszik. Nem szorul bővebb megokolásra a szülők azon természetes óhaja, hogy vajha saját felügyelőtök alatt tarthatnák gyermekeiket azon korig, midőn a lelkökbe oltott s féltékenyen ápolt nemes indulatok már annyira megerősödtek, hogy az életnek pusztító viharai is ártalom nélkül vonulhatnak el felettök, s ezért érthető, hogy minden szülő — az anyagi áldozatot nem is tekintve — csak aggodalommal küldi el gyermekét védő szárnyai alól, hogy tanulmányait a körülmények kényszere folytán távol a szülői háztól, — idegen helyen folytassa. Mindinkább hangosabb kifejezést nyert tehát az óhajtás, hogy Egerben még egy oly középiskola szerveztessék, mely a város igényeinek megfelel s a gyermekek középiskolai nevelési szükségletét kielégíteni képes, — s ez óhajtás a magánkörökből csakhamar az illetékes helyre, a városi képviselőtestület elé került, követelve megvalósítását. Eger városának minden nemes eszméért buzgólkodó képviselőtestülete lelkesen felkarolta az ügyet s csakhamar megvalósításához fogott, s mig egyik része az iparos és kereskedői osztály érdekeinek megfelelő s kevesebb költséggel felállítható polgári iskola szervezésén buzgólkodott, addig a másik rész — tekintetbe véve, hogy a polgári iskola a minősítési törvény szerint csak nagyon kevés s alsóbb rendű pályákra készít elő, — a magasabb képzettséget nyújtó s a haladó kor kívánalmainak megfelelő reáliskola létesítésén fáradozott. Mindkét irány híveit a legnagyobb elismerés illeti, mert különböző irányban ugyan, de együttesen működtek arra, hogy Eger város nevelési szükséglete végre helyes megoldást nyerjen; s lelkes buzgólkodásuknak csakhamar sikere is lett, a mennyiben a városnak e tárgyban a nagymélt. közoktatásügyi kormányhoz intézett kérésére a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur kilátásba helyezni kegyeskedett, hogy Eger városát egy alreáliskola felállításában állami segélyben támogatnihajIandó,haEgervárosa a jövő tanévvel felállítandó alreáliskolára bizonyos áldozatot hozni szándékozik. Ezen leirat folytán a képviselőtestületnek 1890. évi február 23-án tartott üléséből egy három tagú küldöttség bízatott meg a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumban leendő sze
