Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

20

alázatfal eltelve, öntudatos kötelességvállalással viszi és viseli a szerzetesi normák által meghatározott életet és az ezen élet által parancsolt tennivalókat.

— Az ország, a magyar haza, a magyar faj az, amely e jubileumi esztendőben nyolc évszázad történelmi súlyától megilletődötfen fejet hajt a tiszteletreméltó Rend és annak felbecsülhetetlen értékű nemzeti építő munkássága előtt. Az egész ország az, amely egyetemes hálaérzettel köszöni a Gondviselésnek az inspirációt, amely Szent Bernát rendjét a frankok honából e hazai földre vezérelte, hogy itt mint éltető kovász a fiatal nemzettest erősítésére és gyarapítására szolgáljon s beékelődve a nemzettörzsbe, annak szerves részévé váljék, — mert a Rend hazai földön való élete és működése nemcsak egyszerű kultúrténykedést jelent, de egyenesen és elválaszthatatlanul cselekvő részét képezi a magyar művelődéstörténetnek.

— Egy testület jubileumának sokféle értékelése lehet. Ä kritikai bíráló előtt egy testületi jubileum értékét két főszempont határozza meg: egyfelől ítélet arról, vájjon működése megfelelő volt-e a múltban, — másrészről válasz arra az egyszerű kérdésre, szükség van-e ma működésére.

— A múlt szemlélete behelyezi a Rend működését a történelem időtávlatába és legelsősorban az időtényezővel mér. Az időmérce 8 évszázadot mutat. Már ez a hatalmas időtartam önmagában egy tény, amely nem hagy kétséget aziránt, hogy a Rend megállta helyét 1

— Mozgalmas századok viharaiba sodródik a Rend s megtelepülésétől kezdve sorsa egy a küzdelmes magyar sorssal, annak felemelkedésével vagy lesujtoftságával.

— Az idejött szerzetesek egy ifjú országot találtak itt, mely gazdag volt változatos természeti szépségekben, földje jó, erdei, vizei dúsak, istenáldotta hely, amelynél szebbet és termékenyebbet ez a nép seholsem találhatott volna. Mert nem régen bírja e földrészt a magyar. Nem sokkal előbb Európa e pontja mozgalmas színtér. E hely beleesett a népvándorlás középvonalába, s a helyükről felzavart, felbolygatott, egymást kergető nomád népek átvonulási területe volt.

— A magyar is Ázsiából származott ide. Szilaj, bátor, fetterös nép, amely azonban nem volt barbár, — nem úgy jött, mint a népvándorlás hordái ; a keleti műveltség érdekes kritériumait hozta magával: az alkotmányos jellegű törzsi rendszert és nagyszerű hadszervezetet. De magával hozta vérében és természetében az ázsiai puszta- táborokon, mezőségeken kialakult ősi, nomád lelkületet és pogányságot, s ettől az afavisztikus örökségtől új hazájában sem tudott könnyen szabadulni.

— A keresztény vallás megszilárdítása azon időben egyet jelentett úgy Európában maradásunk, mint államformánk és közjogi berendezkedésünk fundamentális rendezésével.

— És éppen a szerzetesrendek azok, amelyek nálunk az államélet alapjainak lerakásánál az államhatalomnak legfőbb támogatói voltak. Állammá, európai gondolatkörben vett állammá önállósult népünknek ők adták a kultúrát. Ez a kultúra elsősorban a szentferenci misztikus szellem, mint vezető korszellem hatása alatt áll. A világ összes szerzetesrendjeinek regulái ennek a nagy szentnek dinamikus erejű jelentőségéhez kapcsolódnak.

— Hazánkban az Árpádkor kultúrájának kialakítása elsősorban a bencések érdeme. Hozzájuk kapcsolódnak a ferencesek, pálosok és 1142-ben Cikádoron, a mai Bátaszéken történt letelepedés óta a ciszterciek is. Nézzük, mit jelentett hát közelebbről ez a kultúrmunka.

— A Ciszterci Rend általános történetében olvasom, hogy a Rend legfőbb érdeme és a kultúrára legkihatóbb működése az ökonómia terén van. Ezenkívül hithirdetők, ők Kelefporoszorszég megtérítői, — tanítók, akiknek Párizsban, Metzben, Toulouseban, Würzburgban, Oxfordban vannak híres bölcseleti s teológiai intézetei. Működnek, mint zenészek. Működnek, mint építészek, e téren a gót ízlésnek követ