Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942
Dr. PALOS BERNARDIN. Magas, szikár alakja sokáig él még azok emlékezetében, akik közelében élhettek. A belső tűz átizzott egész egyéniségén. Azok közé tartozott, akik nem tudnak beletörődni az élet hétköznapiságába: mindig forrott, mindig tervezett, mindig alkotott. A város társadalma, egyesületek és intézmények hálás emlékezéssel őrzik meg nevét. .Szeretettel gondolnak rá, aki annyi odaadással tudta szolgálni a közösséget, aki annyi önzetlenséggel hagyta, hogy lobogjon és elégjen a lelkében izzó láng. Határozott, férfias jelleme, kemény egyénisége a nagyok makacsságával tört kitűzött és nemes céljai felé. Voltak, akik nem értették meg, talán azért, mert őket nem fűtötte az eszményeknek az a kérlelhetetlen és lángoló szeretete, amely neki a törékeny testben is erőt adott szinte emberfeletti terhek elviselésére. Sohasem pihent, sohasem nyugodott meg. Élete eszményéül egy nagy filozófus mondását választotta, s ezt igyekezett belevinni fiai leikébe is: „Az ember nem azért születik, hogy boldog legyen, hanem hogy megtegye kötelességét.“ Kemény parancs, — de soha senki sem vádolhatta: hisz nemcsak a kötelességteljesítésben, hanem a kötelességkeresésben is legelői járt. Egyénisége szinte szétfeszítette a kereteket, amelyekben élt. S most, hogy fiatalon ilyen magasra állította az Úr, hiszünk, bízunk benne. Eszményekért égő élete sokaknak lesz világító fáklya, sokaknak lesz lelkesítő láng. Mind papi, mind szerzetesíanári egyéniségében szentbernáti lélek volt. Lucere et ardere; világítani és elégni... Ez volt története itt Egerben, s ez lesz története ott messze lenn a pannon lankák között is: szétsugározni mindazt, amit Isten lelke- sültségből, nem mindennapi szellemből, kemény akaratból és lankadatlan küzdőkedvből neki ajándékul adott.
