Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1942

A Rend nesztoraként, 82 éves korában halt meg Szentgotthárdon Saád Henrik alperjel. 1890—1902. a latin és görög nyelv tanára, 1927—29. pedig mint igazgatóhelyettes működött intézetünkben. Gazdag élet- tapasztalatokból leszűrődött öregkorában is, mely korábbi életének csak ritmusban halkuló folytatása volt, dolgozott és írt. A klasszikus világot alaposan ismerte, de szívének legigazibb öröme a muzsika volt. A muzsikának nagy szeretete vitte sajátos munkájába. Könyvtárakat járt, kódexeket keresett s gyűjtögette a régi egyházi énekeket. S ezeknek szövegén nevelődve, ihletet, alázatot, odaadást, szeretetet hirdető kantátákat írt. A Szent Mór Kantáta, a Krisztus Király Kantáta nemcsak Pécsnek volt ünnepe, hanem budapesti előadásakor a rádió is közvetítette. Mindig új tervek éltek benne. Különösen ragyogott tekintete, arca, ha készülő műveiről beszélt. Kiváló stílusérzéke, szép nyelve, gördülékeny versezete idegen művek fordításában is jelentékeny. Az egyik Bach-passiót az ő fordításában éneklik. És a sok muzsika között érző, részvevő szívvel járt. Észrevette a fázót, a szegényt, s talán legkedvesebb barátai a féli fagyban didergő cinkék voltak. Nagy gonddal gyűjtögette számukra a magot, a maradékot. Mindig mosolygó kedvével, kimeríthetetlen humorával sok derűt terjesztett maga körül. Az utolsó percig dolgozott. S csak a halál akadályozta meg, hogy néhány nappal később maga vezesse be Értető Beszéddel kantatájának előadását. Elnémult számára a muzsika, de az égben új melódiát hall s ő már érti, hogy minden földi szépség, minden földi érték csak kicsiny ízelítő az örök Valóból. Nyugodjék békében!