Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
XII. PIUS. Mikor itt jártál, lábaá alá virágokat hintett a magyar május. Mikor a magyar búzából készült kenyér fölé hajoltál, hogy Krisztus testévé változtasd, mcgérezted-é benne földünk izét, megérezted-é benne a sok vért és verejtéket, amit a századok története beléhullatott, megérezted-é ennek a sokdlmú országnak ezeréves történetét, megérezted-é rajta a mdrtirsebeket ? Megérezted, mert könnyed kibuggyant, amikor megáldottál. Megérezted, mert szived szeretettel ölelt meg mindannyiunkat. Azóta egy világ hallgat szavadra. Álddstosztó kezed intésére letérdepel az emberiség. És mi mégis úgy érezzük, hogy megmaradtál nekünk. Itt maradt közöttünk minden mozdulatod, itt maradt áldó kezed, itt maradt igéd. Rajtad kúszott föl az áldás magasára a magyar élet, István király köztünk virrasztó jobbkeze mintha újra megmozdult volna. Elesettségiinkben, árvaságunkban Te adtál hitet nekünk. Imádságod és magyar néped imádsága csodát tett velünk. Most újra magyar szót zúgnak Erdély fenyvesei és a Kárpátok bércei, újra magyar búzát ringat a Bácska, újra magyar napsütést vernek vissza a székely havasok. És mindezt Annak köszönhetjük, kinek szolgálatában és szeretetében egymásra borult a Te lelked és a magyar élet. Az emberiség nagy virrasztója lettél. Acélmadaraksivitásában a Te szavad jelenti a harangzúgást, ágyútorkok bömbölésében és gépfegyverek kattogásában a Te mozdulatod jelenti a békét, a gyűlölet fergetegében a Te szíved jelenti a szeretetet. Engedd meg, hogy az örök magyar tavasz életerejével boruljunk eléd és kérjünk, zúgasd tovább is szent harangod jövöteremiő szavát, imádkozd le ránk — amit annyian várunk — a békét, a szebb, a boldogabb magyar jövendőt! Egy ország népe kér, egy ország népe vár. Érezd meg, hogy amikor rádfárad az élet alkonya, amikor az évek egyre jobban görnyesztik vállad, egy nemzet imája őrködik fölötted, egy nemzeté, melynek olyan sokat adtál, egy nemzeté, amelynek története az volt, mint a tiéd: csak könny, csak szenvedés. Egy nemzet ölelt szivére, mikor itt jártál, egy nemzet, mely csak a csapást tudja elfeledni, az áldó kezet s a szivére hintett jó szót soha. Ez a nép kéri most a Mindenhatót, hogy tartson meg még soká. Ad multos annos, Sancte Pater!
