Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
12 Mater, s majdan márványban örökíti meg nevöket.“ A márványtábla áll, s ma is fennen hirdeti 87 harcban elesett hős diákunk örök emlékét. A tanulók tanáraik vezetésével és irányító jó példájuk nyomán vettek részt mind a hadikölcsön-jegyzésekben, mind egyéb társadalmi akciókban, gyűjtésekben, s jelentős összegeket áldoztak a haza oltárán. Sokan a nyári mezőgazdasági munkában is segédkeztek vagy pótolták a hadbavonult apát vagy testvért; nem egy közülük mint cséplési ellenőr és felügyelő szegődött el uradalmakba. Az intézet tanári kara, élén Kassuba Domokos c. főigazgató, igazgatóval megértéssel fogadja a tanulók érdeklődési irányának eltolódását, bár atyai szeretettel állandóan inti őket a napi kötelességre, hogy figyelmüket elterelje az egyre lázasabb hírektől. Lassan azonban a háború is, mint minden újság, alábbhagy ingerével, az iskola padjaiba újra beköltözik a mindennapi munka és kötelességfeljesítés szelleme. A második háborús tanévben „tanítványaink már úgy dolgoztak, mintha túl a haza határán nem is vívták volna a rettenetes élet-halál- harcokat.“ Az izgalom lecsillapodtával egyre jobban előtűnnek a háború okozta változások, a tanulók vallásossága elmélyül, a családi összetartás érzése, a magyar föld féltése „bensőbb imára ösztökélte növendékeinket, kik az előírt időn kívül is, előadások előtt, be-be- téríek pár percre intézetünk templomába.“ A gimnázium tanulóinak létszámában nagyobb változás nem állott be, egy-egy esztendőben a magántanulókkal fölszökkent ugyan a létszám, aztán újra a megszokott lépett a helyébe. E fölszökkentésben része volt annak a 17 erdélyi menekült diáknak is, akiket Békefi apáíúr irányítására is, de a tanári kar a maga jó szíve szavára hallgatva is a legnagyobb megértéssel fogadott be nemcsak szeretetet nyújtva a hontalanoknak, hanem a város közönségének megértő támogatásával meleg otthont és ellátást is. A tanéveket általában valamivel később kezdték és korábban fejezték be, a negyedik évben huzamosabb szénszünet nyújtotta meg a karácsonyi oíthontartózkodást. E szünetek mulasztásait éppúgy pótolni tudta a tanári kar, mint a katona-tanulók egy részének kissé felületesebb készülését a „háborús“ vizsgálatokra. Gondos, figyelmes neveléssel igyekeztek ellensúlyozni az itt-ott föllépő szabadosságot. A tanári testület nemes és bölcs gondolkodására vall az a céltudatos törekvés, hogy állandóan szemük előtt tudták tartani a zivataros években is a jövendő célt: a béke építő munkáját. „A tanári-kar a nagy idők hatása alatt állva, a háború borzalmai között is a háború utáni időre fordította a tekintetét, s igyekezvén távoltartani a háború hatásából mindazt, ami az ifjúság lelkére csak romboló lehet, és fölhasználni mindazt, ami fölemelő, nemesítő, erőtadó: a jövő nagy feladtaira
