Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
13 — készítette elő a gondjaira bízott ifjúságot.“ Nem rajtuk múlott, hogy munkájuk gyümölcse nem érhetett meg. A kommunizmus lángja végigperzself az országon. 1918 okt. 31-én kirobbant az őszirózsás forradalom. Távol állva a fővárostól eleinte még azt hitték, hogy a forradalom „visszaadta a nemzetnek önállóságát és függetlenségét, a nemzet saját kezébe vette sorsának intézését, s a magyar népköztársaság egy szebb és jobb jövőnek a kezdete; de csakhamar tapasztalnunk kellett, hogy csalódtunk, s az események árja ragadja az országot a teljes fölfordulás felé.“ Mindenütt, így Egerben is, megszervezik a polgárőrséget, a felsőbb osztályosok közül 36-an állnak be. A zavargások elcsitulnak valamennyire, de a vallás és haza elleni izgatás mind nagyobb méreteket ölt. A tanári kar tagjait ellenforradalmisággal vádolták, dec. 19-én házkutatást tartottak (fegyvereket kerestek), „de mi — jegyzi meg az események írója — a magunk bajairól megfeledkezve teljes lelkünket belevittük munkánkba, hogy a gondjainkra bízott ifjúságot megmentsük s az iskola leromlását megakadályozzuk. Éreztük, hogy iskolánk belső világának kiépítésénél nincs fontosabb feladatunk, mert ezer sebből vérző hazánk jövőjének munkásai ugyanazok az ifjak lesznek, akiket most az iskolában nevelünk“. Fűtőanyag hiánya miatt az első félévet már dec. 20-án lezárták. Az izgatás és forradalmasítás már a szünet előtt megkezdődött az ifjúság körében, febr. 3-a után azonban egyre nagyobb méreteket öltött. Mindenáron a szakszervezetek megalakítására akarták rávenni őket. A tanári kar egyre nagyobb aggodalommal látta, hogy az ifjúságot politikai pártok szeretnék karmukba keríteni, s ezért márc. 6-án tartott gyűlésén eltiltotta a diákságot mindennemű politikai mozgalomtól. „Vermes Béla, egri főreáliskolai tanuló följelentésére az egri szociáldemokrata párt vezetősége parancsoló hangon szólította föl az intézet igazgatóságát, hogy a főgimnázium tanulóinak a szocialista diákok szervezetébe való belépését eltiltó hirdetményét azonnal vonja vissza és helyezze hatályon kívül.“ Az igazgató nem engedelmeskedett a fölszólításnak. Márc. 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát, s többé nem lehetett már föltartóztatni a megindult áramlatot. A gimnáziumban is megalakult a szocialista tanulók szakszervezete, megválasztották a négy felső osztályban a bizalmi tanulókat s megalakították a diák-direktóriumot, melynek tagjai Engelmann Oszkár, Zempléni Béla VIII., István László VII. o. tanulók lettek. „Tanulóink dicséretére legyen mondva, a vörös gomb csak nagyon lassan foglalta el náluk a nemzeti szalag helyét. Csöndesek és tisztelettudók voltak, csak néha-néha énekelték óraközökben egyik-másik osztályban a Mar- seillaise-t. A direktórium tagjai is diákjótékonysági ügyekkel jöttek csak az igazgatói irodába. Tanáraik ellen akciót nem indítottak, velők
