Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
11 cában“ hangsúlyozták a szeretet mindenek fölött állását, hangsúlyozták a népek sorsát irányító isteni Gondviselést, a vasárnapi szentbeszédek — az ú. n. exhortációk — is „kivétel nélkül a háború hangulatától voltak áthatva.“ A magyar nyelv és irodalom fokozottabban mutatott rá a magyar nemzet katonás erényeire, nagy hőseire s a hazafiság jeles megnyilvánulásaira. A háborús költészettel és irodalmának ismertetésével különös gonddal foglalkoztak a tanárok. Az írásbeli dolgozatok is e cél szolgálatában állottak. A történettanítás fokozta a tanulók szívében a hősi példák megmutatásával azt a lángoló hazaszeretetei, amelyet a magyar irodalom már beléjük plántált. A földrajz fontossága a háborús események következtében nemcsak tárgyi tekintetben növekedett, hanem nagyobb helyet foglalt el a tanulók érdeklődésében is. A klasszikus nyelvek a hősi életforma megmutatásával, a német nyelv és irodalom szövetségesünk mélyebb megismertetésével, a természettudományi tárgyak az időszerű technikai tudnivalókkal, a bölcsészet a háborús lelkialkat boncolgatásával, a testnevelés a katonai előképzéssel vitte közelebb a tanulók lelkét a harcterek eseményeihez. A tanárok egytől-egyig részt vettek nemcsak a segély-akciókban (Vöröskereszt-Egylet támogatása, sebesültek gondozása, az elesettek hozzátartozóinak ellátása, síb.), hanem a különleges helyzet folytán előálló megnövekedett pasztorációs tevékenységben is. Dr. Kürti Menyhért mint a Vöröskereszt-Egylet egri fiókjának titkára megszervezte az egyesületet s irányította munkáját, dr. Kovács Pius 21 hónapig mint a kórház igazgatója és lelkésze „egy embernek szellemi és fizikai erejét szinte felülmúló nagy munkát végzett“. Az önkéntes ápolásban és szerető lelki gondozásban Grész Leó és dr. Bartók Egyed vettek részt nemes munkalendülettel. Az előbbi — mint jeles fizikus — az intézeti Röntgen-készülékkel végezte a sebesültek megvizsgálását. Perényi Kandid a Vöröskereszt-Egylet gondnoki teendőit látta el olyan buzgalommal, hogy „az összes kórházakban elhelyezett sebesült harcosok, sőt még a fronton levő földieink előtt is feledhetetlen emlékű“ maradt. Dr. Nagy Béni az irgalmasok kórházában végezte az összes lelkészi teendőket. A katonák és sebesültek gyóntatásában, az itthon- maradotfak lelki gondozásában a többiek is kivették részüket. Az első két esztendő 50 tanulót szólított ki az iskola padjaiból, akiket a sorban még sokan követtek a háború folyamán. „Hadba szólított tanítványainkat... aggódó szeretettel eresztettük útjukra ... Harcban álló növendékeink iránt az ő hálás, szeretettel teljes vissza- gondolásuk s ránk emlékezésük nyomán állandó a mi érdeklődésünk is éppen úgy, mint amilyen mély és állandó büszke fájdalmunk és kegyeletünk azok iránt, kik vérük hullásával és életük feláldozásával tettek tanúságot a magyar vitézségről, a magyar katona hazájáért, királyáért halálmegvető elszántságáról. Hősi tetteiket gyűjti az Alma
