Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941
10 Átmenetileg a háziezred, a 60. gyalogezred egy része lakott az intézet falai között mozgósításkor, hogy nemsokára, 1914 szept 2-án átadja helyét a sebesülteknek. 1916 júniusáig a Vöröskereszt-Egylet egri fiókjának kérésére a fenntartó kegyúr a legnagyobb készséggel adta át hadi kisegítő kórháznak a tornatermet a két öltözővel (egyiket irodának, másikat fürdő- és mosdóhelyiségnek), az énektermet raktár céljára s a zenetermet az öt ápoló népfölkelő számára. A tornateremben ötven ágy várta a sebesült hősöket. A napos nagyudvar s a rendház orgonása a lábadozók üdítő sétahelye volt. „E kórházban fennállásának 21 hónapja alatt 935 sebesült vagy beteg katona részesült gyógyításban, összesen 27.649 ápolási napon keresztül.“ A város áldozatkészsége s a közönség melegen érző szíve tartotta fönn a kórházat, tette meleg otthonná, ahonnan a sebesültek „szemükben a megindultság könnyeivel, ajkukon a hála szavaival távoztak.“ A front nagy messzisége miatt a hadvezetőség 1916 jún. 1-én feloszlatta a cs. és kir. katonai kórházat, s harctéri mozgókórházzá alakítva a déli harctér mögé helyezte át. A Vöröskereszt-Egylet rendbehozaíta a föloszlaíott kórház helyiségeit, s újra megkezdődhetett ott is a munka a háború harmadik esztendejében. A két első évben jó időben az udvaron tornáztak a növendékek, rossz idő esetén svéd torna volt az osztályokban katonai menetgyakorlatokkal és atlétikai oktatással váltakozva. Mindjárt a mozgósításkor kiszakad a tanári karból Rédey Gerő mint a 60. gyalogezred tábori lelkésze, óráit az ifthonmaradt tanárok szakszerűen, „szíves készséggel és lelkes örömmel osztották szét maguk között.“ 1915-ben Szász Alfrédot, mint kórházi tábori lelkészt szólítja el az intézettől a kötelesség, őt később Grész Leó követte. Kellő számú tanárról mindig gondoskodott az intézet fönntartója, s így a háborús esztendőkben is zavartalanul folyt a munka. „E munkának hajtó ereje, anyaga és célja a régi maradt, de a színét és hangulatát a nagy idők és változatos események mindig érzett lehe adta meg.“ Valóban, az intézet munkája töretlenül folyt tovább, még a tizennégy esztendős, nagy népszerűségnek és látogatottságnak örvendő ismeretterjesztő előadásokat is megtartják. Jótékonycélú darabokat adnak elő (pl. Tordai Ányos: A vén honvéd álma), hadikölcsönnel és más gyűjtésekkel sietnek a sebesültek és iíthonmaradotfak segítségére. A szorosan vett iskolai tevékenységet is a háborúra vonatkoztatás jellemzi, s szinte korát megelőzve írja a krónikás 1916-ban: „Igyekeztünk az ifjúság faji önérzetének, a nemzet erejében való hitének és bizalmának erősítésére, valamint erkölcsi érzésére felhasználni“ a tanítást. Az egyes tárgyak keretein belül ez a gondolat vezette a tanári kart. A vallásíanban „a remény és pesszimizmus folytonos har
