Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1941

I.

ISKOLÁNK HARMINC ESZTENDEJE

(1912—1942)

Harminc esztendő története nem sok, ha évekkel mérjük le jelentőségét, de naggyá lesz, ha a lezajlott eseményekre tekintünk. Három évtized alig egy emberöltő, s közben egy vesztett világháború, nemzeti összeomlás, megcsonkítás, majd húsz esztendei nehéz munka után föllélekzés, országgyarapítás. Most újra fegyverek dörögnek, hisszük, hogy újabb ezredév felé menetelő katonák kezében...

1914-et írtak. Dr. Nagy Béni közli majd háromszáz lapos tanulmányát az Értesítőben „Az egri főgimnázium története (1776 — 1914)“ címmel. Akkor volt száz esztendeje, hogy a Ciszterci Rend zirci apátsága átvette a pásztói ciszterciektől a gimnázium vezetését. Ma újra jubileumot ülünk, csöndben, minden külső pompa nélkül, úgy, ahogy a történelmi időkhöz illik — 800 esztendős magyar ciszterci múltat ünnepiünk —, vessünk egy futó pillantást a történelmivé vált utolsó harminc esztendőre.

1914 júliusában 11 tanár, 25 diák és 8 szülő nagy tanulmányi kirándulást rendezett Bosznia-, Hercegovina- és Dalmáciába. „Feledhetetlen emlékekkel tértek vissza — jegyzi föl az akkori krónikás —, mert boldogemlékű trónörökösünk és neje tragikus halálát hirdették még akkor is a gyászlobogók Sarajevóban: a fogadtatásukra épített diadalkaput bontogatták Mostárban s a lelkűk nyugalmáért mondott requimeken vettek részt a raguzai és spalatói dómokban. A csöndes cattarói öböltől fel az Ádria legészakibb partjáig azóta a háború vihara dúl. Ma már biztos tudássá lett, ami akkor még csak sejtés volt: a világháború szülőföldjén jártunk.“ „Dr. Békefi Rémig zirci apátúr úgy rendelkezett, hogy a béke megkötése után az első Értesítőben az értekezés tárgya a háború legyen. Fájdalom, az iskolai év immár másodszor fejeződött be a háború közeli végének reménye nélkül,“ — írja Kürti Menyhért az Értesítőben 1916-ban, majd két év múlva így folytatja: „Sajnos, azóta csak vágyakozásunk erősbödött, a reményt a könyörületes Isten irgalmában élő hitünkön kívül mi sem tartja bennünk,“