Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
5 nem fűd cselekvő, életet formáló tényezővé, döntő erővé alakulni. Elvek nem fakadnak belőle, csak jószándékú nézetek gyakorlati megvalósulás nélkül. Ez az akaratgyengeség a mai nemzedék egyik legjellemzőbb vonása. Összefügg talán az idegrendszer egyre általánosabb megviselíségével, fáradékonyságával, jórészben azonban a kényeztető nevelés és a fiatalság környezetének szellemi lanyhasága, eszményié- lensége, erkölcsi léhasága terhére írható. Meglepően csökken azoknak a száma, akiket a lelkiismeretes kötelességteljesífés, a szellemi megbízhatóság és erkölcsi önállóság jellemez, s ijesztően nő azoké, akik akarat nélkül, ellenállás nélkül hányódnak a szellemi közönyösség, lelki igénytelenség és erkölcsi befolyásolhatóság lanyha állapotában. Ez a két akadály önmagában is megnehezíti egy szellemibb nemzedék felnövekedését, pedig még egy másik harcot is meg kell vívnia a születőben lévő új világnak: meg kell harcolnia harcát napjaink családi és társadalmi környezetével. Az idősebb nemzedékek családi és társadalmi miliőjében nő fel az új. Ez a miliő telítve van egy kiöregedett közgondolkodás, dekadens közhangulat elemeivel és a letűnt liberális világrend utóhatásaival. Ebben a környezetben, a környezeti hatások erejében még mindig él és uralkodik olyan világnézet és életfelfogás, amely egy tiszfulfabb világ kialakulása ellen dolgozik. Igényesebb szellemi élet és mélyebb műveltség tekintetében még az ú. n. értelmiségi osztályok színvonala is egyre alábbszállni látszik, erkölcsi érzékről pedig az egész modern társadalom csak korlátozottan tesz tanúságot. így nem csodálható, ha az új nemzedék is hasonul környezetéhez és fokozatosan hozzáidomul elődeihez. A tapasztalat u. i. azt mutatja, hogy a jóakaratú embereket, a jobb világot kívánó vezetőket és nevelőket elsodorja az ár, nem tudnak győzelmesen megküzdeni környezetükkel. Igen lassan növekszik tehát azoknak a száma, akik nemcsak éveik számára fiatalok, hanem eszményibb életük miatt valóban megérdemlik az „új nemzedék“ elnevezést. Ennek a kis, de egyre növekvő tábornak legjellemzőbb tulajdonsága: az eszmények gyakorlati kultusza. Ezek a fiatalok valóban hisznek a legnemesebb emberi eszményekben, és egyéni életükben is vállalják megvalósításukat. Számukra a valláserkölcs nem elvont követelmény vagy a tömegnevelés eszköze, az igazság nem jogi fikció, a szépség nem üzlet, és a jóság nem tehetetlen érzelgősség. Az eszmények számukra kötelező és irányító normák, vezérlő elvek, amelyek elsősorban áldozatot és kötelességet jelentenek; vállalásuk hősi életszolgálaf, elsősorban nem az egyén, hanem a közösség javára. Mindezek ellenére ez a fiatalság nem oktalanul derűlátó, csak keresztény módon idealista. Nem hisz álmokban, és fávolűzi magától az ábrándokat. Folyton ott ködlik szeme előtt a nemzethalál széchenyies víziója, s mégis — vagy falán éppen ezért —
