Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
6 vállalja az építés, az átalakulás rengeteg áldozattal járó, szürke és névtelen nemzet-szolgálatát, ember- és eszmény-szolgálatát. Ha azokat a területeket kutatjuk, amelyeken ez az eszmény-szolgálat gyakorlati módon megnyilatkozik, akkor úgy találjuk, hogy az erkölcsi világnézet, a nemzeti öntudat, a szociális életszemlélet és a munka fogalmának értelmezése tekintetében vannak jellemző változások az új nemzedék felfogásában. A fiatalok világnézetet csak válláserkölcsi alapon tudnak maguknak elgondolni. Felfogásukban nyoma sincsen a tudóskodó vagy cinikus szkepszisnek, az erkölcs relatív értelmezésének. Sem hivatást, sem közéletet vagy családi életet, sem tudományt vagy művészetet nem akarnak biztos, szilárd és tételes valláserkölcsi alapvetés nélkül. Az európai szellem átlelkesülésének áramában élve gyakorlatilag, öntudatosan, de póz nélkül, egyszerűen és szerényen vallásosak. E téren nem megalkuvók, bár a másfajta pozitív vallási meggyőződéssel szemben céltudatosan és feltűnően megértők és elismerők. Vallási műveltségre törekszenek, de kerülik az elméleti vitákat, és ellenségesen tekintenek minden szétválasztó törekvésre. A vallás számukra átélt valóság és közös Isten-szolgálat. Az erkölcs előttük nem üres forma, hiú konvenció és csillámló külsőség, hanem kemény és meg- nem-alkuvó törvény, amely erejével és céltudatosságával irányítja, vezeti és megoldja az emberi élet folyton hullámzó problémáit. A romantikus, külsőséges és felelőtlen nemzeti érzést az új fiatalokban felváltotta a gyakorlatias nemzeti öntudat. Ezért vállalják minden körülmények között a közösséget, a testvériséget a nép és nemzet minden tagjával. A nép, a magyar nép minden tagjával: vagyis nem kívánják a társadalmi válaszfalakat; és a nemzet minden tagjával: vagyis keresik a megértést, az együttélés és együttműködés feltételeit a szentistváni birodalom minden jóindulatú és együttműködni kész polgárával. Az új magyar fiatalság keresi az ősi, lesüllyedt népi értékeket. Az a meggyőződése, hogy népiségünk ősi megnyilatkozása, a nyelv és a művészet, egyformán tulajdona a nép minden rétegének, igazában közös szókincse a különböző műveltségi fokra jutott népi rétegeknek. A népinek és európainak magyar-jellegű szintézisében látja a nemzeti művelődési törekvések végcélját. Ezért fordul el a nemzetközi és idegen szellemiségtől, de nem téved abba a végletbe sem, amely a magyar életformát a paraszt-kultúra és paraszt-állam eszméjével azonosítja. A nép az új nemzedék szemében az az erőforrás, ahonnan kiindulva a nemzettest megújulása elérhető, de az út végén az európai magyar áll: kelet és nyugat szintézise, a lesüllyedt és fel- emelkedett népi rétegek egybeforrása egy jellegzetesen keresztény magyar életformában.
