Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
4 hibájába, de nem tévedhetünk bele az új nemzedék egyoldalú és túlságos értékelésébe sem. Mert fények és árnyékok egyaránt rávetődnek fiaink életére s egyben mindazokra a törekvésekre is, amelyeknek hordozói és harcosai. Egy valóban „új“ életforma kialakulásának legnagyobb akadálya az, hogy a magyar fiatalság lelkére is rátelepedett a modern tömegember betegsége, az erkölcsi erőtlenség és önállótlanság s az a szellemi felelőtlenség és komolytalanság, amit Huizinga puerilizmusnak nevez. Ennek következtében igen kicsiny azoknak a száma, akik az átlagember szellemi és etikai szintjéről fölemelkedve a több-emberség humánus és evangéliumi birtokbavételéért küzdeni képesek. Az ú. n. modern embert céljaiban és törekvéseiben az e-világiság jellemzi. Az újkori emberben megrendült az ember halhatatlanságának, másvilági rendeltetésének a tudata, s elhomályosult benne a keresztény életszemlélet alapvető gondolata, hogy „nincs itt nekünk maradandó városunk.“ Amily mértékben haladt előre a föld anyagi és fizikai értelemben vett meghódítása, olyan fokban lett úrrá az ember lelkén, egész szellemi világán a földiség, a földhöz-tartozás érzése. Ez az érzés a legerősebb talán a 19. század folyamán volt, amikor a természettudományos haladás mámora szinte elbódífotta az embert, feledtette vele szellemi valóját, elnyomta benne a lélek magasabb- rendűségébe vetett hitet, s anyagelvűségbe taszította az európai művelődést. Ebben az időben lett kizárólagosan úrrá az emberen a földi boldogság vágya, amely a tömegeket a féktelen és korlátlan élvezetvágy hatalmába szédítette bele. A századfordulón kezdett kiábrándulni az európai ember saját földiességének mámorából, de az élvezet- vágy uralma mai napig hatalmában tartja szívét. A világnézet magas síkján, a tudományok birodalmában szellemibb áramlatok uralkodnak, a spiriíualizált élet- és tudományszemlélet ma szinte kizárólagosan birtokában tartja a szellem magas őrhelyeit, a tömegek azonban ma is rabjai a féktelen élvezetvágynak. Tagadhatatlan, hogy ez a földízű e-világiság az új nemzedéket is megkörnyékezi. Az ifjúság legjobbjai is, akik diadalmasan képviselik a magasabb eszményiséget az emberi életnek sokszor igen nehéz helyzeteiben, rendesen megalkuvók az élvezetvágy kielégítésében, és ezen a ponton nem képesek maradék nélkül érvényesíteni szellemi és erkölcsi eszményeik követelményeit. Ez a meghátrálás már magában is feltárja a bajt, s mutatja, hogy a legfiatalabb nemzedék lelkében az akarati élet síkján alapvető gyengeségek vannak. Mindenki, aki foglalkozik vele, megállapíthatja, hogy napjaink ifjúságában igen sok a jóakarat. Nemcsak az elit soraiból, hanem az átlag-fiatalságból is csak úgy árad az igyekezet, a törekvés a jóság, igazság és szépség eszményei felé. Ez a jóakarat azonban legtöbbször
