Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1940
AZ ÚJ NEMZEDÉK. Van-e új nemzedék, felnő-e körülöttünk egy más, apáitól különböző és náluk értékesebb generáció? Ezt a kérdést égetően időszerűvé teszi az a roppant törekvés, amellyel az európai ember maga körül új világot akar felépíteni. Tévedés volna azt hinni, hogy az a programm, amely új szellemiségről, új Európáról s benne új világrendről beszél, csak hatalmi jelszó. Nyilvánvaló, hogy ebben a törekvésben új politikai és hatalmi rendről, a világ javainak új felosztásáról is sok szó esik, de szó van benne új szociális életberendezésről és egy új erkölcsi és szellemi rendről is. Új világot azonban csak új és friss emberek tudnak felépíteni, azért kérdés: van-e és milyen ez az új magyar nemzedék? Természetszerűleg minden generáció új és friss, ezért az „új nemzedék“ kérdése nagyrészben csak a generációs probléma mindig megújuló felvetődése. Ez a probléma nem más, mint természetszerű meg- nem-egyezés két egymást felváltó nemzedék, az apák és fiaik között. Az élet erkölcsi fejlődésének útja ugyanis ellentéteken át vezet fölfelé, s ezektől az ellentétektől csak tökéletes világrend lenne mentes. Ezért nem baj, sőt jó, ha az új nemzedékek megtalálják saját célkitűzéseik és ideáljaik új, az előzőtől talán különböző útjait, mert a réginek a lemásolása, a hozzá való feltétlen alkalmazkodás az emberi művelődés halálát jelentené. Ezért bizonyos ellentétek, összeütközések az egymást felváltó nemzedékek között nemcsak elkerülhetetlenek, de szükségesek is. Napjainkban azonban bizonyára többről van szó, mint erről a sablonos másféleségről öregek és fiatalok között. Az európai szellem döntő átalakulása van folyamatban, történetének új szakasza kezdődik. Ennek az átalakulásnak a sikere vagy sikertelensége fogja eldönteni: újjá születhetik-e még az európai ember Lélekből és Erőből, vagy belevész az erőtlen és tartalmatlan, öncélú élet-keresésnek hanyatló, ingoványos süppedékeibe. Úgy tetszik, hogy ennek az európai átalakulásnak az eredményétől függ népünk és nemzetünk újjászületésének vagy lehanyatlásának reánk nézve mindennél fontosabb kérdése is. Ha tárgyilagos szemmel vizsgáljuk napjaink fiatalságának szellemi arculatát, akkor nem eshetünk az „öregek“ vakmerő elítélésének
