Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
6 A két véglet között kiegyenlítődést keresnek azok a nevelők, akik sem a teljes kényszer, sem a feltétlen szabadság módszerét követni nem akarják. A gyermeknek minden téren mutatkozó utánzó hajlamára számítva, példákat állítanak a szeme elé s lehetővé teszik számára ezeknek követését. Ily módon a gyermek, részben a nevelő segítségével, de részben saját maga is, oly tapasztalatokhoz jut, melyeket a nevelő oktatásai alapján megért; megtanul ítélni helyes és helytelen, jó és rossz között, segítséget nyer a jó követésében, s lassan önállóságra tesz szert annak elvszerű, állandó megvalósításában. Az őt körülvevő nemes példaadás, lelkiismeretének szava, jóra erősített és szoktatott akarata, általában megtartják a helyes úton, s legfeljebb kivételes esetekben kell vele szemben keményebben eljárni. Ez az eljárásmód, bár nem a legjobb, de a legáltalánosabb, s épen sablonosságánál fogva a gyermekek nagy részénél megfelelő. Bár nincs tekintettel a gyermek fejlődő egyéniségére, de módot nyújt az átlagnevelő tömegmunkájára. S épen ezért pl. az iskolai nevelésben még hosszú ideig ez a módszer fog uralkodni. Ezek után rámutatunk az ideális családi nevelés néhány vonására. A mi eszményünk az édesanya és édesapa, akik nemcsak ismerik a nevelés elveit és módozatait, hanem mindenekfölöít fínomlelkű és művelt emberek. Emberek, akik őszintén és nemesen vallásosak, etikai kérdésekben meg nem alkuvók, akik szeretnek gondolkodni, modorban és társadalmi érintkezésben pedig kifogástalanok. Emberek, akiket tisztult világnézet vezet és nagy, szent eszmények szolgálata hevít. Ők nemcsak elhárítják majd a gyermek környezetéből az ártalmas hatásokat, hanem értenek hozzá, hogy miként töltsék meg a gyermek lelkét, értelmi, érzelmi és akarati világát olyan erőkkel, amelyek a gyermek magával hozott, és a nevelés céljait üdvösen szolgáló ösztöneit, hajlamait a legkedvezőbben tudják befolyásolni. Minden gyermek lelkében a lappangó erőknek egész sorozata szunnyad: ezek közül a jó, nemes, tiszta, diadalmas készségeket kibontakozáshoz segíteni a nevelés feladata. Ha a család be akarja tölteni hivatását a gyermek nevelésében, akkor meg kell telnie a legtisztább emberi erőkkel. S ezek elseje a bizalom. „Semmit sem értünk el, ha a gyermek szívét a bizalom által meg nem nyertük.“ (Szent Don Bosco János). Ezért még a gondolatát is el kell űznünk magunktól annak a lehetőségnek, hogy a gyermek lelkében a gonosz szándék, a rosszakarat megtelepedheíik. Vannak vétkes, bűnös gyermekek, vannak szánalomraméltó, szerencsétlen gyermekek és vannak mások hibájából elzüllöttek, de nincsenek gonosz gyermekek. A gyerekkel szemben táplált gyanakvás és bizalmatlanság elhervasztja, zorddá és kietlenné teszi a lelkét, a bizalom pedig meg- duzzasztja erőit, és kedvet, lendületes bátorságot ad neki hibái, gyen-
