Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
4 Amilyen igaz ez a megállapítás, épen olyan szomorú, hogy a családi otthon nem mindig tudja teljesíteni ezt a feladatát. A mindennapi élet egyre gyakrabban állít bennünket olyan események elé, melyek másként meg nem magyarázhatók, mint a családi nevelés hiányából vagy helytelenségéből. És maguknak a szülőknek a részéről is állandók az olyan panaszok, melyek azt bizonyítják, hogy egy részük értetlenül, tájékozatlanul és tehetetlenül áll a nevelés problémáival szemben. A következőkben rámutatunk azokra a főbb eljárásmódokra, amelyeket a tapasztalat szerint követni szokás. Aki igazán érti és érzi a felelősséget a gyermekért, az mindig aggódó gonddal és imádságos remegéssel fog őrt állani a fiú* fejlődésének útjai mellett. Ez azonban sohasem jelentheti azt, hogy ráborítsuk a fiú életére a túlzott rettegés és aggályos gondoskodás árnyékát, amelyben az élete csak hervadni és fonnyadni fog. Tűzzük ki a fiú elé azokat a szellemi és erkölcsi célokat és feladatokat, melyekért küzdenie kell, de ne remegjen meg a szívünk, ha látjuk, hogy merész lendülettel veti magát fiatalos erőinek kipróbálására a zúgó, tarajos élet-hullámokba, és ruganyos testét a nemes erőfeszítés férfias verejtéke lepi, miközben merészen dolgozza fel magát eszményi magasságokba. Vannak gyermekek, akik virágházi növényként nőnek fel, óvják őket minden fuvallattól, megkímélik minden erőfeszítéstől, elhárítanak útjukból minden rögöt, s az eredmény: a testileg-szellemileg elsatnyulf, önállótlan, gyámoltalan, bátortalan fiú, akit később mélyen megsebez az a mellőzés, amellyel társai félreállítják minden játékból, minden komoly erőfeszítésből. S amint nem szabad fizikailag elpuhulnia a fiúnak, úgy nem szabad szellemi világát sem megszűkítenünk. Jóbaráfok társasága, könyv, munka, sport mind olyan tényezők, melyek helyesen megválogatva fejlődésében viszik őt előre, és nekünk nem lehet elzárnunk előle az élet levegőjét. Nem szokhatja meg, hogy mások gondolkoznak és dolgoznak helyette, hogy mindig szülei hárítják el díjából az akadályokat. Meg kell tanulnia megállnia a maga lábán, gondolkoznia a saját fejével, éreznie a saját szívével, és saját lelkének erőivel önállóan levernie kísértéseit. A mi szeretetünk a fiú iránt sohasem válhatik szellemi és erkölcsi erőszakká vele szemben. Csak kicsinyes, korlátolt és kényelmes emberek akarják a maguk erőtlen egyéniségének mintájára formálni gyermekeik lelkét, amely pedig az Isten képére és hasonlatosságára rendeltetett. Különben is általában csodálatos energiával lázad fel a fiú lelke az ilyen nevelés ellen, aminek persze az a szomorú következménye, hogy a szülő kezéből minden irányítás kisiklik. Ha pedig túlságos erővel súlyosodik a nevelő a gyermek lelkére, megmarad a veszély, hogy kétéletűvé, megosztott lelkűvé alakul, — szülőivel szemben síma és készséges felületet mutat, a mélyben azonban zavarosan és békétlenül forrnak a lélek vizei. S