Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939

40 növendékeink az őszi haíhefes intézeti tanfolyamon, amelyen Gordosné Gröber Lujza oki. táncoktató vezetésével az V—VIII. osztályból 33 tanuló vett részt.

Nagy gondot fordítottunk tanulóink egészségi állapotának gondozására, ellenőrzésére és testi fejlődésük, erősödésük elősegítésére. Nemcsak az egyén és a család, hanem mindenekfelett a nemzet jövője szempontjából tartottuk döntő fontosságúnak a kérdést. Nemcsak szóval oktattunk és buzdítottunk az egészséges életre, helyes életrendre, hanem ezévben teljes tartalommal töltöttük meg az iskola- orvosi intézményt. Úgy érezzük, nagy szükségünk van az iskolaorvosi intézményre, mert — minden modern testnevelés, testápolás és egészséggondozás ellenére — azt tapasztaljuk, hogy satnyul a felnövekvő nemzedék. Az egyre feltűnőbb fáradékonyság és főleg a szívpanaszok nagy száma erős aggodalmakat ébreszthetnek ifjúságunk egészségi állapotának szilárdsága tekintetében. Azt várnók, hogy a szülők is nagyobb érdeklődéssel kísérjék gyermekeik egészségének ügyét. Nagy ugyan azoknak a szülőknek száma, akik dédelgetik és kényeztetik fiaikat, de meglehetősen csekély azoké, akik a helyes egészségápolás fontosságának tudatában valóban egészséges és helyes életmódra szoktatnak és nevelnek.

Növendékeink egészségének állapotáról és az iskolaorvosi intézmény céljáról az intézet iskolaorvosa a következőkben számol be:

„A múlt évszázadban az átlagos életkor 40—30 év között mozgott, jelenleg 50—60 év; hatalmas járványok (kolera, pestis) százezerszámra pusztították a lakosságot, ma csak hírből hallja ezt a közönség, s könyvekből tanulja az orvostanhallgató. Az orvosi kutatás azonban nem áll meg ennél a hatalmas eredménynél, hanem tovább küzd az emberi élet meghosszabbításáért. Az orvosok gyakran azt veszik észre, hogy a betegágynál hiába minden küzdelem, mert a beteg ember szervezetében vagy az átöröklés vagy az élet sok kis ártalma az egyes szervekben olyan elváltozást hozott létre, melyek folytán egy baktériumos támadás esetén a szervezet vagy annak egyes részei azonnal felmondják a szolgálatot. így született meg a profülakszis gondolata. Nem elegendő u. i., ha az emberi test szakértője, az orvos, csak betegségében látja a szervezetet, hanem már egészséges korában meg kell ismernie. Meg kell ismernie a szervezetben benne levő, talán nem feltűnő elváltozásokat, s ki kell javítania addig, míg betegségben nagyobb következményei nem lépnek fel vele szemben.

Amerikában divatos dolog: sok ember születésenapján azzal lepi meg magát, hogy tetőtől talpig átvizsgáltatja szervezetét.

A profülakszis másik fontos tényezője, hogy az embert megóvja az alattomos külső tényezőktől, melyek talán betegséget nem okoz-