Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
10 igyekezzünk, hanem mindenekelőtt megelőzni!1 Igaz, hogy éppen ebben helyrehozhatatlanul vétkes a mi lélekben kereszténytelen, képmutató társadalmunk. Megkövezi a vétkeseket, de alig tesz valamit azoknak az erkölcsi és szociális ingoványoknak és mocsaraknak a lecsapolá- sára, melyeken a bűnöző és szerencsétlen gyermekek ezreinek szomorú, hervadt lápvirágai nyílnak. Utca, újság, mozi, színház, divat, felnőttek rossz példája csábítja erkölcsi züllésbe, ínség, nyomor, elhagyatotfság és szívtelen ridegség taszítja szerencsétlenségbe és pusztulásba a gyermekek tömegeit, és a társadalom farizeusi gőggel töri meg felettük a bírói pálcát, a helyett, hogy mellverő alázattal ismerné be a roppant felelősséget, mely őt mindezekért Isten előtt terheli. Sajnos, valameny- nyien érezzük magunkon hanyatló korunk bomlasztó, fekete vadvizeinek elhatalmasodó árját, melyből pedig ki kell mentenünk a családi tűzhelyek szentélyeit és bennük jelenünk és jövőnk egyetlen értékét: a gyermeket. Végezetül megemlítjük a család nevelő légkörének harmadik tiszta hatalmát: ez az öröm. Az öröm legyen a család éltető melege. Az öröm állandó levegőjében neveljük a gyermeket, mert a fiatal lélek igényli az öröm napját és a kivirágzáshoz szüksége van rá. Ne gondoljuk egy pillanatra sem, hogy igényessé kell fennünk a gyermek lelkét, s erőnket meghaladó áldozatokat kell hoznunk, ha meg akarjuk örvendeztetni őt. Az öröm nem ismeretlen a gyermek előtt. Lelkének feszült, szinte mámoros pillanataiban túláradó melegséggel önti el a szívét, s fiatalságának, testi erejének érzése primitív módon, fiziológiai elevenséggel váltja ki belőle. De ennél többet is adhatunk neki. Megértethetjük vele, hogy az öröm a lélek legtisztább, legmélyebb gazdagságának túláradása, amit pénzen venni, csak gondatlan élettől remélni nem lehet, mert az lelkileg előkelő és nemes dolgokból forrásozik. A szülőknek kell arra vigyázniok, hogy ne fejlesszenek a gyermek lelkében erőtlen, mimóza-érzékenységet és ne fokozzák meggondolatlanul életigényeit. Neveljék ki benne az erős és határozott megoldások emberét, hogy problémákkal való szélmalomharcban fel ne őrölje erőit. A keserű, felelőtlen kritika szellemét ne táplálják benne, hogy ne váljék belőle negatív, terméketlen lélek. Ellenőrzésre vele szemben szükség van, s ez legyen alapos, de ne kicsinyeskedő. Nézzük el a botlásokat és kerüljünk minden megalázó büntetést. Arra törekedjünk, hogy a gyermek lelke kibontakozzék, megnyilatkozzék előttünk, önmagáról mindent elmondjon. Ne elégedjünk meg azzal, hogy szülei vagyunk gyermekeinknek, ambicionáljuk, hogy barátaik legyünk! A nagy keresztény nevelő, Don Bosco mondotta: „Úgy szép a gyermek, ha nevet!“ Minden bölcső, gyerekszoba, játéktér és családi otthon 1 1 Auífray—Hauber, Don Bosco nevelési módszere, 1929.
