Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1939
9 kemény ellenszegülésre a szülőkkel szemben, vagy ellenkezőleg titkolódzó, alattomos elkülönülésre, vagy legalább is érzékeny magába- zárkózásra. Ezek a jelenségek kirívóbban inkább csak a kóros hajlamúaknái, de enyhébben és átmenetileg szinte kivétel nélkül észlelhetők.' Vájjon szabad-e az ilyen felsebzett lelkekhez másként közelednünk, mint bizalommal és jósággal, és várhatjuk-e nevelő munkánk eredményét ilyen körülmények között más tényezőtől, mint a megértő szeretettől? A másik nagy erő, mellyel a családi nevelés a gyermeket körül kell vegye, — a tisztelet. Csak az a nevelés eredményes, mely az ember legszentebb ideáljainak tiszteletéhez juttatja a gyermeket. Persze legkívánatosabb az lenne, ha a gyermek megértené az érték és annak hozdozója közötti különbséget, s felébredne benne a vágy, hogy belső életét és környezetéhez való viszonyát az értékek és eszmények teljes tiszteletében, ideálisan rendezze. De erre még a legtöbb felnőtt sem képes, legkevésbbé a gyermek. Ez az értékeket hordozóikkal együtt, velük és bennük látja, tőlük elvonafkozni nem tud. Ezért csak úgy ébred fel és szilárdul meg benne a tisztelet erénye, ha a környezetében élők maguk is eszményektől áthatott, értékes emberek, ha szülői eszményi emberek. Tagadhatatlan, hogy ez a tény az állandó erkölcsi tökéletesedés terhét rójja a nevelőre, de ne feledjük, hogy a gyermek csak akkor haladhat előre az ideálok tiszteletének s az irántuk való engedelmességnek az útján, ha a szülők is előrehaladnak az ön- feláldozás útján! Tiszteletet, becsülést kikényszeríteni nem lehet. Kikényszeríteni csak külső formákat lehet. Az a családi otthon, melyben a szülők nem tekintik egymást és önmagukat örök, időtlen értékek és eszmények megvalósítóinak, könnyen lehet színhelye olyan lelki összeomlásoknak és roppanásoknak, melyeknek vádolón dübörgő hangja az égig hatol. Ha azt akarjuk, hogy saját életünkön erősödjék és nevelődjék a gyermek, akkor meg kell szüntetnünk minden távolságot, mely tőle elválaszthat. Ne csak szeressük a gyermeket, hanem az érezze is szüntelenül szeretetünket! Minek látszólagos ridegség, felsőbbséges pedantéria természetellenes álarca alá rejteni az emberszív legősibb törvényét, a szereteteí? Szeretet nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nincs nevelés. Könyörtelenül össze kell törni minden korlátot, melyet a rosszul értelmezett tisztelet, vagy merev, lélektelen konvenciók állítanak szülők és gyermekek közé! Mindig a lényegesre nézzünk, csekélységeken fenn ne akadjunk soha. A hibákat ne csak megtorolni 1 1 Tumlirz, Die Reifejahre, 2 kf. 1927—1932. — Tumlirz, Die seelischen Unterschiede in der Reifezeit, 1928. — Stern, Anfänge der Reifezeit, 1929. — Hoffmann, Die Flegeljahre, 1933.
