Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1938

8 Werner Adolf. Néhány fiafal tanártársával együtt először szervezi meg és indítja el a diák-tanulmányi kirándulások gondolatát, meleg együttérzéssel vegyül a diákok soraiba, az Önképzőkörben munkatársi szerepre emeli őket maga mellé, élénkebbé teszi a gyóntatószékben folyó diáklelkivezefést, s főleg mint osztályfőnök kerül szoros közel­ségbe fiaival, irányítva az osztályszellemet, atyai barátként és lelki­vezetőként áll a tanulók mellé, s kézenfogva botladozó életüket vezeti őket a legtisztultabb emberi eszmények természetfeletti ormaira. Aki valaha is résztveít olyan öreg-diák találkozón, ahol az ő tanítványai gyülekeztek össze, bámulva tapasztalhatta, hogy a hosszú évek múlá­sával is mennyire igézete alatt állottak fiai ennek az igaz embernek, mennyire lenyűgözte őket a mélységes tisztelet és fiúi szeretet Werner Adolf végtelenül szerény egyéniségével, valódi lelki nagyságával szemben. Ez a pedagógiai elhivatottság jellemezte igazgatói működését és lényegében apáti kormányzását is. Igazgatói működésének — előbb Baján, majd Egerben — jórésze a világháborús évekre esett. A jóság és szeretet pedagógusára e súlyos években nehéz feladat várt. Széles­körű társadalmi és közéleti tevékenysége mellett őrzője és ébresztge- tője volt a nemzeti erőpróba súlyos idejében a lelkes áldozatkészség­nek és munkás önfeláldozásnak. Az egri gimnázium vissza-visszajáró hűséges öregdiákjai a tanúi annak, mily erővel tudott gyújtani a lelke, mily melegen egybetartani a szíve, úgyhogy azokból, akik vonzásába kerültek, a legszörnyűbb megpróbáltatások éjtszakáiban sem lett meg- hasonlott, szárnyaszegett lélek. A forradalmak utáni években pedig egyik építője lett az új Magyarországnak, harcos hordozója az integer, szociális magyarság és erkölcsi emelkedettség eszméinek. Mint apát, a zirci apátok hosszú, díszes sorában külső díszben és méltóságban a legmagasabbra emelkedett. Egyház és állam szinte versengve halmozták el elismerésüknek ritka jeleivel azt az embert, aki egész életében a csendes visszavonultság, halk és finom szerénység, névtelen és igénytelen áldozat alázatos munkása volt. Emberségének természetes egyszerűsége csak a munkát és imádságot ismerte, s egész kormányzása a katolikus magyar lélek és szellem törhetetlen szolgálata volt. Templomok és iskola-paloták hosszú sora emelkedett a ciszterci- Magyarországon kormányzása alatt; templomok, amelyek oltárán a magyar élet örök kenyerévé válik nap-nap után az Ige, és iskolák, ahol egyre acélosodik a magyar jellem, tisztul a gondolat és erjed az ígéretesebb jövő. S mindezt Zirc apátura álmodta így, akarta így! A forradalmak utáni Magyarországot a kulturális felemelkedés vágya és a szociális megerősödésre való törekvés hatotta át. Werner Adolf mind­két téren halhatatlant alkotott. A Rend birtokain tiszteletreméltó példa- adással munkálta az alkalmazottak szociális javát, a kulturális épííke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom