Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
10 viszont az elsőszülöttet ugyanez a sors érheti akkor, ha minden kedvezés, szeretet és gondoskodás a legfiatalabbra irányul. Végül: mindenek- felett alkalmatlanná teszi a gyermeket az életre az oktalan, túlzó, kényeztető szeretet. Az élet ugyanis könyörtelenül eltiporja azt, aki megszokta, hogy űtjából minden akadályt elhárítanak, minden rögöt eltisztítanak, akit óvnak minden gondtól és erőfeszítéstől, aki nem tanulja meg korán, igen korán a lemondás, önfeláldozás, engedelmesség és igénytelenség kemény törvényeit; aki nem szokta meg, hogy a sikerért és eredményért becsületes, verejtékes munkával kell dolgozni, aki nem tudja, hogy törekvéseink eredménytelensége és mindennapos csalódásaink reménytelensége ellenére is egyetlen igazi feladata van az életnek: megtenni kötelességünket, szeplőtelenül megőrizni becsületünket, és megtartani mindhalálig hűségünket a legszentebb emberi eszmények iránt. Ne feledjük ugyanis, hogy a gyermeki hibák elleni küzdelemmel egyidejűleg kell a nevelésnek pozitív irányban is dolgoznia, és erényeket a lélekben meggyökereztetnie. Az erényes, jellemes életre való nevelésnek az eszközei között szerepel a szülők élet-példája, a jóra való következetes, állandó szoktatás, a helyes jutalmazás és büntetés és az erények értékének egyre tiszíulíabb beláttatása a gyermekkel. Mert ne feledjük, hogy akarati elhatározásaink tulajdonképeni mozgatói, kiváltói, ösztönzői, motívumai az értékek, és az szabja meg egész életünk erkölcsi irányát: mit, hogyan és milyen fokban tartunk megvalósítandó értéknek. A belátást az állandó gyakorlásnak, szoktatásnak kell követnie. A szoktatásnak azonban — bármily korán kezdjük és bármily következetesen gyakoroljuk, — csak abban az esetben lesz meg a kellő eredménye, 1. ha összhang, egyetértés uralkodik a szülők között, és egyforma elvek, felfogások irányítják közös nevelői munkájukat; 2. ha a jóra való szoktatást le nem rontja, sőt erősíti a szülők életpéldája; 3. ha a szülők megértik, hogy a gyermeknevelés tulajdonképen a szülők önnevelésével kezdődik. Ez a három követelmény természetszerűleg áldozatot követel a szülőktől. De végeredményben áldozatot és lemondást követel minden igazi hivatás és nagyszerű feladat! S van-e ennél nagyszerűbb hivatás és lángolóbb feladat: Isten munkatársának lenni új, friss életek alakításában, és a Gondviselés osztályostársának lenni világfervének mun- kálásában? Palos Bernardin dr.
