Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1937
9 rodoftság, bátortalanság, félénkség.6 Vannak gyermekek, akik félnek kilépni önmagukból, sőt azt mondhatjuk, majdnem mindegyik, egyébként bátornak mutatkozó gyermeknél is tapasztalhatjuk néha ezt. Némelyik gyermek számára pl. elviselhetetlen az, ha figyelik: semmiféle kis szereplésre, iskolai „fellépésre“, sőt a tanultakról való beszámolásra sem képes. A felnőttre hasonló helyzetekben (szereplés, vizsgák, stb.) azt mondjuk: psychikai gátlások akadályozzák, — de így van ez a gyermeknél is. A szokatlan helyzet, szerep okozta zavar meggátolja, megakadályozza a nyugodt szellemi és lelki folyamatokat. Néha ez a zavar a gyermek lelkében állandó félelemmé komorul. Mi mindentől nem fél néha a kisgyermek! Fél a sötétségtől, az egyedülléttől, fantázia- és emlékképektől, egyes tárgyaktól, személyektől, stb. Fél, — a felnőtt előtt egészen oktalanul és érthetetlenül. Szerencsés az a szülő, aki a hangjával, modora biztosságával, kedélye derűjével, egy-egy ügyes tréfával tudja elűzni ezeket a rémképeket. Az ily komor, a kicsiny szívet elállító rideg pillanatokban éreznie kell a gyermeknek, hogy szülei segítőként, erősebb barátként állnak mellette, és erejükkel, fölényükkel messze űzik tőle az ijesztő árnyakat. Ennek a gyermeki félénkségnek és félelemnek gyakran olyan okai vannak, melyek csak akkor tárulnak fel előttünk, ha leszállunk a gyermeki lélek mélyeibe.7 A kis-gyermek állandóan tapasztalja, hogy testileg és szellemileg gyengébb a körülötte élő felnőtteknél, és épen ezért függ tőlük. Az már a felnőtteken áll, hogy ebből a függésből származik-e ösztönzés, bátorítás, segítés, vagy pedig csak csökkentéríékű- ségre vezető örökös kritika, feddés, lenézés — és dédelgetés, kényeztetés. Számos körülmény erősítheti a gyermek lelkében megtelepedő csökkenfértékűség tudatát. így minden testi és szellemi hiány vagy fogyatkozás, vagyis mindaz, ami a gyermek teljesítőképességét hátrányosan befolyásolja, és mások lekicsinylését vonhatja reá. Lehetséges, hogy a leány-gyermek kevesebbnek, értéktelenebbnek érzi magát az erősebb, kedveltebb fiú-testvérnél, a kisebb, fiatalabb gyermek idősebb testvéreinél. Valamely lenézett társadalmi osztályhoz vagy fajhoz való tartozás tudata is kiválthatja azt az érzést, mely gyengíti az életbátorságot, és ellankasztja a győzelmes élethez szükséges öntudatos erőket. A szülői otthon társadalmi és gazdasági helyzete, a szűkös, nehéz életmód, az anyagi függetlenség hiánya — mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermek félénk, bátortalan, önállótlan egyéniséggé fejlődjék. Nagyon fenyegeti a csökkenfértékűség veszélye a legkisebb gyermeket abban az esetben, ha azt tapasztalja, hogy idősebb testvérei, különösen az elsőszülött, kivételes, fölényes helyzetbe jutnak vele szemben; 6 J. Prüfer, id. m. 58—60. 11. 7 Fr. Schneider, id. m. 117-119. 11.
