Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
8 S ez a feladat nem is oly nehéz! A gyermek természeténél fogva tekintélytisztelő. Érzi, hogy másokra van utalva, s ezért meg is van benne a készség, hogy magát mások tekintélye, irányítása előtt meghajtsa. Legnagyobb bizalommal s odaadással természetesen azokra tekint, akiket legközelebb érez magához, elsősorban tehát szüleire. Ha pedig így áll a dolog, akkor csak a szülőnek kell jól felkészülnie e fontos nevelői szerep betöltésére, mert a gyermek részéről a siker máris biztosítva van. Milyen elveket tartson tehát szem előtt minden szülő, hogy nevelői munkássága e téren is eredményes legyen és sikert arasson? Mindenek előtt jusson eszébe, hogy az a nagy és állandó közelség, amely a szülői házban a szülő és a gyermek között adva van, bőséges alkalmat nyújt a gyermeknek arra, hogy szüleinek egész életét, magatartását, tevékenységét állandóan figyelje és szem előtt tartsa. Épen ezért legyen minden szülő feddhetetlen életű, ami anniyt jelent, hogy vigyázzon minden lépésére, szavára, cselekedetére, hogy azokkal gyermekét csak a jóra nevelje és soha meg ne botránkoztassa! Bajos volna e helyen példákkal illusztrálni, melyek is azon hibák, amelyekkel a szülő önmaga rombolja le a gyermek részéről neki kijáró tekintélytiszteletet. Ezt minden szülőnek éreznie kell. Épen ezért nem fog ártani, ha néha felfigyelünk lelkiismeretünk saját magunk ellen is felszólaló, bíráló vagy vádló szavára, kölcsönösen meghallgatjuk és jó néven vesszük hitvestársunknak hibáinkra figyelmeztető, szerető szavát és megértjük a gyermeknek reánk szegzetf, nagyon sokszor talán elítélő tekintetét is, amely tekintet az édesapa és édesanya meggondolatlan, elhibázott cselekedeteit bírálja. Egy dolgot azonban mégsem hallgathatok el, mely a szülői tekintélyt nem egyszer aláássa és tönkreteheti a családban. Ez a szülőknek egymás iránt való tiszteletlen, szeretetlen magatartása. Ne legyen a szülők egymásközti élete sohasem a drámai jelenetek színpada a gyermek számára. Kétségtelen, hogy nézeteltérések, hibák előadódhatnak még a legmegértőbb családok körében is, de ezeknek elintézése ne a gyermek jelenlétében történjék, akik elé egyáltalában nem tartozik. A gyermek szeme soha ne lásson mást, mint a szülőknek gyengédségét, tiszteletét és szeretetét egymás iránt. Ne tárja fel a szülők egyike sem a gyermek előtt a másik fél gyarlóságait, hibáit, mert ez a gyermek lelkében a szülőknek kijáró tekinfélytiszteletet szükségképen megzavarná s kisebbítené. A tapasztalat már számtalanszor fényesen igazolta, hogy azok a családok tudnak igazán fekintélytiszteletre nevelni mind önmaguk, mind minden más feljebbvaló iránt, ahol a szülők között megvan az egyetértés, megbecsülés és a kölcsönös szeretet! Legyen továbbá minden szülőnek kiépített nevelési elvrendszere.
