Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
9 Ne szeszélyek, hirtelenség s indulatok legyenek irányítói a nevelői tevékenységnek, hanem a jól megfontolt, helyes következetesség, apa és anya kölcsönös, egyetértő akarata és a szeretet. Itt a szülőknek a nevelésben való harmonikus együttműködését kell különösen hangsúlyoznom. Nagy hátrányára válhatik a tekintély- tiszteletnek, de egyúttal a nevelés szent ügyének is, ha a gyermek azt veszi észre, hogy édesatyja és édesanyja nem értenek egyet a nevelésben, azaz: másként bírálnak, ítélnek, jutalmaznak és büntetnek. Az édesanya lehet levezetője, villámhárítója a hirtelenül lesújtó apai haragnak, indulatnak, de nem mehet el odáig, hogy gyermeke hibáit az édesapa előtt helytelenül leplezze, eltitkolja, elhallgassa. Az ilyen bűnös szövetség nem egy tragédiának volt már okozója az életben. Az így nevelt gyermek lelkében lassankint meglazul az édesapától való függés viszonya, az édesanyával, mint bűnpártolóval szemben pedig megfogyatkozik a szülői tisztelet. Azt hiszem, hogy az ily irányban végzett nevelés szomorú eredménye nem lehet célja egy szülőnek sem! Végezetül még hadd szóljak néhány szót a szülői háznak arról a nevelői munkájáról is, amellyel a tekintélytisztelet fejlesztését és megóvását illetőleg az iskolának tartozik. Miként a gyakorlati életben is tapasztalhatjuk, hogy egy ipari műremek, pl. egy építészeti alkotás, akkor lesz tökéletes és akkor sikerül igazán, ha a rajta dolgozó összes iparosok mindannyian megfelelnek a tervező nagy elgondolásnak, s egymást is kölcsönösen támogatják, épígy annak az isteni Tervezőnek s Alkotónak kezéből kikerült gyermeklélek is csak úgy fejlődhetik s alakulhat ki tökéletes egyéniséggé, ha a kialakításán dolgozók csakugyan megfelelnek az alkotó nagy elgondolásának, tervének s ebben a munkában egymást is állandóan segítik, támogatják. Igen, szülői ház és iskola, ez a két, egymástól elválaszthatatlan nevelőtényező szükséges ahhoz, hogy kezük közt a gyermek szelleme, jelleme s egész erkölcsi élete kialakulhasson. Ennek a kettőnek kell összefognia és együtt dolgoznia abban is, hogy a gyermek a szülőnek, tanárnak, nevelőnek kijáró tiszteletet minden körülmények között megadja. Ez alapja s egyúttal sikere is minden további nevelői tevékenykedésünknek, ami nélkül minden igyekezetünk kárbavész, fáradozásunk céltalan lesz. Az iskola mindenkor tudatában volt és van fontos hivatásának, hogy a gyermek lelkében a tekinfélytisztelet elvét ápolja, fenntartsa, sőt gyarapítsa. Első sorban a vallástanításf állítja bele e szent ügy szolgálatába s az isteni törvény parancsszavára utalva iparkodik a gyermek lelkét reáhangolni, hogy szüleit, feljebbvalóit minden körülmények között becsülje és tiszteletben tartsa. De ugyanezt a munkát végzi egyetemlegesen az egész iskola is, amikor oktatással, szépszóval,
