Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
5 kozott nemzetfiak elé, ünnepet alkotna az eszményi családi élet számára is, és kőbe vésné, vászonra festené azt a hármas életet, amelyet a biblia történeteiből s az evangélium lapjairól e néven tanultunk megismerni egykor: „A názáreti Szent Család élete!“ Igen, ezt a Szent József-i és Szűz Máriás életet kellene magáévá tennie és követnie minden szülőnek, édesapának s édesanyának, s akkor egészen bizonyos, hogy más lenne a nevelés, megváltoznék a gyermek, és sok-sok diákélet történetére lehetne reáírni az evangélium szavait: „Növekedett bölcseségben, kedvességben, korban Isten és emberek előtt és engedelmes vala szüleinek!“ De térjünk reá immár azokra a pozitív tényekre, melyek a gyermek nevelését kedvező irányban befolyásolhatják. Mit tanuljon meg elsősorban minden édesapa és édesanya názáreti ideáljától, ami által gyermekében a tekintélytiszteletet megerősítheti, sőt fejlesztheti? Tanulja meg ő is elismerni, elfogadni a mindenek felett álló legfelsőbb tekintélyt, Istent, s tudjon előtte gyermeki odaadással, hűséggel, szeretettel meghajolni. Ezt kívánja tőle legelső sorban a józan ész. Mert ha én elvárom a gyermektől, hogy az Isten IV. parancsát, amely megalkuvás nélkül való tiszteletet, engedelmességet kíván szülő és elöljáró részére, megtartsa, mi sem természetesebb, mint az, hogy én meg meghajoljak, meghódoljak az előtt, aki az én tekintélyem biztosítására a IV. parancsolatot megalkotta. Továbbá ezt várja el s kívánja meg minden szülőtől gyermekének lelki nevelése, vallás-erkölcsi életének ápolása is. Mit jelent a szülő részéről az isteni tekintélynek feltétlen elismerése? Semmi egyebet, mint okos, következetes, Isten szándéka és akarata szerint való vallásos életet. A gyermek későbbi, igen sokszor egész életre kiható vallásossága azon dől el, hogy milyen vallási életet látott szülei körében. Nem állítjuk, mert hiszen az élet erre is sokszor rácáfol, hogy vallásos családi körben felnőtt ifjak minden bizonnyal vallásos férfiakká fejlődnek; de viszont még kisebb a lehetősége annak, hogy hitben közömbös családi élet talaján erős vallási meggyőződés verjen gyökeret a gyermek lelkében. Sem iskola, sem későbbi nevelés nem tudják kellően pótolni azt, amit a családi nevelés elmulasztott. Minden szülő szívéből magasztos, felemelő érzést válthat ki annak tudata, hogy ártatlan kis gyermekének szívébe ő ültetheti el az Isten megismerésének első palántáit, ő taníthatja meg imádságra kulcsolni azokat a gyermeki kis kezeket és ő adhatja azokra az ártatlan gyermekajkakra az Istennel való beszélgetés legelső szavait is, a „Miatyán- kot“. S a gyermek mily hálás mindezért! Mekkora tisztelettel tekint arra az édesapára és édesanyára, akik őt a természetfeletti élet fenséges titkához, Istenhez elvezették, és szinte lesi, várja, hogy édes
