Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
- 49 értekezleten a tanügyi főtanácsos úr az intézet anyagi, szellemi s erkölcsi állapotának megfigyelése közben szerzett tapasztalatának s bírálatának közlésén kívül alapvető problémáról: a középiskolai tanítás-nevelés átszervezésének lehetőségéről és segédeszközeiről értekezett. Abból kiindulva, bogy a korszerűségre törekvő iskolai munkát mélyreható átértékelés, az értelmi és erkölcsi nevelés szintézisében a nevelés intenciójának meghangsúlyozása jellemzi, a régi iskola puszta ismeretközlése vagy erkölcsöt csak „hangoztató“ eljárása helyett a mai iskolának nevelőfanító s a nevelés terén mind határozottabb és céltudatosabb szerepét domborította ki. Középpontba a tanár egyéniségét állította, akinek a múltban két személyi feltétele volt, a testi alkalmatosság igazolása és a diploma felmutatása, de a tanárjelölt lelki tulajdonságait, erkölcsi habitusát s életformáját senki sem kereste. Pedig a nevelői pályára csak kiváltságos beállítottságú, életformájú személyiség alkalmas, s ő is csak akkor, ha a nagy elvi feltételek birtoklásán kívül a gyakorlat követelményeinek is meg tud felelni. A fanárlélek komplexumából például csak egyet, a koncentrált és di- strifutív figyelmet emelte ki, hogy szemléletes példában láttassa a változatos, sőt ellentétes tanári típusokat. S mert ez még csak a tanítás sikerének befolyásoló feltétele, a nevelőtanítás e feltétel legteljesebb birtoklásával sem elégedhetik meg, mert arra is szükség van, hogy a tanár a tanítás technikai mozzanatait lelkiséggel, érzelmi és akarati erőtényezőkkel s mélységes metafizikai vonatkozásokkal itassa át. S ha e képességek minden tanárnál kívánatosak, az osztályfőnöknél sajátos tisztének betölthefése végett fogyatkozás nélkül szükségesek. Most, az átmenet idejében, a nagyobb célok elérhetése végett a tanárnak segédeszközökre van szüksége, amelyeknek sorában a már előbb megbeszélt tanmenetre és óravázlatra csak hivatkozott; részletesen ismertette azonban az ú. n. személyi lapok rendszerét, és kifejezte óhaját egyéb ismert gyakorlatok felhasználására, illetőleg olyan újabb intézmények létesítésére, amelyek a tanárt a célok művészi szolgálatára képesítik. Ezeken kívül egyéb értekezleteket, illetőleg rögtönzött megbeszéléseket is folytattunk. Minden bemutató óra után eseíről-esetre megvitattuk az óra lefolyását, s ez az óravezető tanárra s a jelenvoltakra is sok tanulsággal járt. Pedagógiai megbeszélések különben szinte napirenden voltak a tanárok között; az egy-egy osztályban tanító tanárok pedig az ellenőrző és osztályozó értekezletek előtt rendszeresen kicserélték véleményüket tanítványaikról, s ezzel a dicséretes eljárásukkal a tanulók megítélésében közös és megnyugtató elhatározásra iparkodtak jutni. Viszont az értekezletek után előbb az igazgató általános, majd az osztályfőnökök osztályonként különváló szülői értekezleteken keresték a találkozást a tanulók hozzátartozóival. Az I. félévi 4
