Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
34 — szokott megjelenni. Ügymenetünk biztosságán érzett örömünket megzavaróan érintette tisztviselőkarunk egyik legbuzgóbb tagjának, Ott Péter dr. pénztáros úrnak, a május 16-iki választmányi gyűlésben tudomásul vett az az elhatározása, hogy tisztét másirányú nagy elfoglaltsága és előrehaladott korával járó csökkent munkaereje miatt az 1936/37. évre már nem fogja ellátni. A változhatatlanba bele kellett nyugodnunk, de nem mulaszthatjuk el, hogy azt a sajnálkozást, amelyet szeretett elnökünk mindjárt akkor, frissében kifejezett, innen-onnan félév múlva is érezve, az egész testület előtt, amely őt kiérdemlett bizalmával megtisztelte, meg ne ismételjük. Mert Ott Péter dr. barátunk munkájára mindig hálával fogunk visszaemlékezni. Ismerjük ezt jól, s azt is tudjuk, hogy ő pontosságával nemcsak olyan biztos pénzügyi alapot teremtett Szövetségünknek, amely a Központnak elismerő figyelmét is felkeltette, hanem fáradhatatlan utánjárásával a legnehezebbet, a tagdíjak megfizetését is hatékonyan szorgalmazta. Annak viszont, hogy igen buzgó főtitkárunk, Breznay Imre barátunk, hasonló okra és a tisztével járó nagyon terhes és felelösséges munkára hivatkozva, szintén meg akart szomorítani bennünket, a Szövetség bölcsőjénél állására s iránta való mindig érzett nagy szeretetére hivatkozással és segítségnyújtás ígéretével maradásra tudtuk bírni, mi is, Ti is, K. Ö. D. T., nagyon örülünk. Leköszönt pénztárosunk helyére kitűnő tagtársunkat, Fridi Gyula ny. rendőrfőkapitány urat helyettesítettük be, akinek alapszabályszerű megválasztása a mai közgyűlésnek lesz kedves feladata. S ugyancsak e közgyűlés fogja véglegesíteni azt az intézkedésünket is, hogy a főtitkár űr mellé titkári minőségben Babocsay Zoltán takarékpénztári tisztviselő urat állítottuk. — Az ekként teljesre egészülő tisztikar — hisszük — ugyanolyan buzgó- sággal és sikerrel fogja ügyeinket intézni és irányítani, amelynek eddig örülhettünk. Ezek sorában a választmányi gyűlésekről külön azért nem emlékezünk meg, mert legnagyobb dícséretét: a tagoknak ügyeink iránt való érdeklődését már említettük. Ehhez még azt az örömünket fűzhetjük, hogy e gyűlések hangulata mindig kedves és közvetlen, valóban testvéries volt. Az ifj. csoport még mindig csak alakulóban van. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyelőre többre nem tudunk menni, mint hogy nyilvántartjuk őket. Persze, szorosabb kapcsolat is létesülhetne köztünk és köztük, de ennek az óhajnak megvalósítása Szövetségünk tagjainak áldozatos szellemi közremunkálását és pénztárunknak megterhelését jelentené. Az elsőt illetőleg nagyon üdvös dolog volna például, ha a különböző életpályán jeleskedő tagtársaink gyűjtenék őket maguk köré — persze csoportok szerint — és baráti beszélgetés jellegével életre szóló szakoktatásban részesítenék őket, vagy tanulmányaik során támadt problémáik megbeszélésével köny- nyítenének rajtuk. Hogy ez inkább elgondolva szép és kívánatos, azt mi jól tudjuk: mert ehhez nemcsak vállalkozó öregdiák lelkekre, de tanulni vágyó ifjakra is szükség volna. Csak azért említjük meg, mert nem volna lehetetlen, s az ilyes, élefrenevelő s ezért inkább etikai jellegű szakoktatásról az egyik diákszövetségben tudok is. A másik könnyebben megvalósítható volna, ha a segélyt kérőktől elvonhatnók a pénzsegítséget, s ehelyett intézményes segítségre fordíthatnék a rendelkezésünkre álló összegeket. Gondolunk olyan olvasóterem nyitására, itt az Alma Materben, amelyben a ciszterci diákoknak kezükbe adhatnók nemcsak a tanulmányaikhoz szükséges szakmunkákat, hanem egyéb műveket is (szociológiai, filozófiai, etikai s általában világnézeti műveket). Ennek kedvet lohasztó akadálya az, hogy diákjaink nagyobb része nem helyben, hanem egyetemeken tanul; tervet meghiúsító oka pedig a jelenben kényszerítőén ránk nehezedő segítési mód. Az azonban bizonyos, hogy az ilyenfajta intézményes támogatás sokkal értékesebb, a fiatalokat jobban ideragasztó és így maradandóbb hatású lenne. Az érettségi találkozók ez évben is a Diákszövetség szellemében folytak le, amit a tagszaporodás elég szemléletesen bizonyít. Egy közülük különösebben is felkeltette
