Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
35 az Osztály érdeklődését és közvetlen bekapcsolódásra vonzotta a tagokat. Szövetségünk fővédnöke, Werner Adolf dr. zirci apátúr találkozott ezen azokkal, akik 51, illetőleg 50 évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgálatot. Ez a találkozó a Ciszterci Diákszövetségnek nemcsak egri osztályát lelkesítette fel az ünneplésben való részvételre, hanem felfigyelt rá a bajai, budai, pécsi és székes- fehérvári osztály is. Együtt volt a nagy diákcsalád: Egerből igen sokan, a bajaiak, budapestiek, pécsiek és székesfehérváriak képviseletben. Ez a találkozás f. i. jó alkalomnak kínálkozott arra, hogy az egész diákcsalád sugározza fővédnöke felé a sze- retetet, és kifejezze a hálát azon évről-évre ismétlődő nagy adományáért, amely legnagyobb ereje az egyes osztályok jótékonysági tehetségének. E meghatóan szép intézeti eseménynek lelkét így szólaltatta meg az „Eger“ c. lap: „Nagy és bensőségesen meleg ünnepe volt tegnap az egri ciszterci gimnáziumnak és a ciszterci diákok hatalmas táborának. Itt az Alma Mater régi falai között tartották félszázados és ötvenegyéves találkozójukat az 1885-ben és 1886-ban érettségizett növendékek, köztük Werner Adolf dr. zirci apát is, aki a találkozóra már napokkal ezelőtt érkezett Egerbe. Amilyen örömmel készült a város társadalma erre a ritka találkozóra, és amilyen szeretettel várták a fiatal és öreg diákok a Ciszterci Rend apátjának megjelenését, olyan sajnálattal kellett tudomásul venniök, hogy Werner Adolf dr. múló gyengélkedése miatt orvosai tanácsára kénytelen volt fávolmaradni a találkozó ünnepségeitől. De épen ez a sajnálatos körülmény mutatta meg a ciszterci diákiélek átható erejét, a ciszterci diákszívek minden akadályon, távolságon átdobogó melegét. Mert szinte látni lehetett egy szelíd vízióban, hogy az orgona hangja, az énekkar szép szava, a zenekar finom muzsikája, a beszédek minden gondolata, a diákok minden könnye és szívdobogása, a garmadába hordott gyöngyvirágok illata ott gomolygott az ősz apát betegágya körül, mint ahogy az ő lelke is ott világított a diáksereg homlokán, az öreg találkozósok érzéseiben. S így forrott össze e találkozón a nagy ciszterci diákcsalád .. Ezenkívül összejöttek még az 1915—1925., az 1925—1935., az 1911—1936., az 1916—1936. s az 1926—1936. évfolyamok. Hogy az idősebb éfolyamok tagjai (25 és 20 évesek) immár mindnyájan szépen elhelyezkedtek, sőt közülük többen jelentős pozíciót töltenek be, s a hivatottak családi fészket is raktak, várakozásunkat elégítették ki; de hogy a két 10 éves évfolyambeliek közül megjelentek is (1925—1935-ből 17-en, 1926—1936-ból 29-en) a maguk emberségéből élnek, vagy ennek reménybiztosítékát már sikerült megszerezniök, megtudnunk különös öröm volt. Ezt a többiről is szeretnénk tudni. A magunk lelkének felderítésére baráti vacsorát rendeztünk, amely a farsangon nagyszabású családi estévé és a társadalom érdeklődése folytán szinte városi eseménnyé bővült. Vidéki társaink közül is többen eljöttek erre, s így nemcsak a helybeli öregek és fiatalok lelkének összeérzésére, hanem távol élőkkel való találkozásra és összemelegedésre is kedves és kívánatos alkalomnak bizonyult. Végezetül Szövetségünk karitativ tevékenységét ismertetjük. Erről a főtitkári és pénztárosi jelentés részletesen beszámol; itt belőle csak annyit közlünk, amennyi távollevő tagtársainkat tájékoztatja és meggyőzheti arról, hogy tagdíjáldozatuk a legjobb helyre megy, mert fiataljaink továbbtanulásának sok-sok gondját legalább is könnyíti. Hogy a lakáspénzen kívül jobbára csak beiratkozási, fan- és vizsgadíjjal tudtunk segíteni, a rászorulók évről-évre nagyobbodó száma magyarázza meg. A kifizetett összeg 2170'13 P, amelyből csak 160 pengő a jutalomdíj 4 jelesen érettségizett gimnáziumi tanulónak és 50 P egy középiskolai tanuló segélye, a többi a fentebb említett címeken 24 egyetemi, illetőleg főiskolai hallgató javára esett. Nem ajándékul, hanem becsület-kölcsönképen. Ezt mindig hangsúlyozzuk, mert a kapott segély-össze3*
