Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
30 vei s jövőbe vetett reményeinek erősödésével távozott körünkből. Kőrössy László dr. miniszteri tanácsos úr, a VKM. középiskolai ügyosztályának főnöke, márc. 16-án tisztelte meg látogatásával intézetünket s a nekünk jutott rövid idő alatt is több osztályban figyelte meg a munkát. — Tamedly Mihály dr. tankerületi kir. főigazgató úr, másérdekeltségű látogatásai közben (nov. 25-én) egy pillantást intézetünkre is szívesen vetett, de Róder Pál tanügyi főtanácsos, főigazgatóhelyettes úr nekünk szóló hivatalos látogatásai alkalmával (okt. 14—15. és dec. 1—2.) mindazt rendre elvégezte, ami a főigazgatói látogatásoknak rendszerinti programja, miközben közvetetlen tanúi voltunk az ő fáradhatatlan munkájának és részesei lelke kisugárzásának. A tanári testülettel tartott záróérfekezlef, amelyről alább még lesz szó, a kölcsönös megértés és tisztelet emelkedett hangulatában folyt le. — Bohrt Ferenc dr. tanügyi titkár úr május 7-én az intézet testnevelési óráit, Novák Sándor sárospataki ref. gimnáziumi igazgató úr, mint tanulmányi felügyelő, máj. 24-én a magyar nyelvi és osztályfőnöki órákat látogatta meg. A Ciszterci Diákszövetség életét tizenötödik évében is Krisíon Endre felszentelt püspök, nagyprépost elnökletével a buzgó tisztikar s a lelkes választmány irányította. A tisztikar próbát állt összetételében egy veszteséges és két nyereséges változás történt. Az Osztály nagy érdemeket szerzett kitűnő pénztárosa, Off Péfer dr. ügyvéd, lemondott; helyébe egyik leghűségesebb diáktestvérünkef, Szövetségünk mindig lelkes tagját, Fridi Gyula ny. rendőrkapitányt választotta meg a nov. 17-én tartott közgyűlés. Ugyanekkor Breznay Imre ny. tanítóképzőintézeti igazgató, Osztályunk főtitkára mellé megsokasodott teendőiben segítségre titkári jelleggel Babocsay Zoltán takarékpénztári tisztviselőt, Szövetségünk tevékeny tagját állította a közgyűlés, amelyen az elnökség a szép számban megjelent tagokkal a következő beszámolóban ismertette meg az 1935/36. év egyesületi történetét: „Diákszövetségünk egy évi működésének krónikáját nem tudjuk az életrekeltő múlttól és a célját magában hordó jövőtől elszakítottan megírni. Toliunk hangulatszíneiben együtt rezeg az eredeti célkitűzés hasznosságáról való meggyőződés ereje, a viharzó jelen kétsége s aggodalma és a nagyon titkos jövő javunkra fordulásának vágya. Szövetségünk eredete abban a tapasztalati igazságban gyökerezik, hogy a történelem megismétli magát eseményeiben, de nem intézményeiben. Äz eseményeket az örök emberi érzések szülik: az önzés és önzetlenség, a gyűlölet és szeretet, a jó és rossz, az erény és bűn, a vágy és lehetetlenség szüntelen harca; az intézményeket az események Újítják és változtatják, hogy a megismétlődő eseményekben ezeknek cselekvő alanya és szenvedő tárgya: az ember általuk a maga eszméit diadalra vigye s akaratát tettre váltsa csak egy hajtó célból: a hitének, felfogásának s meggyőződésének, egyszóval világszemléletének megfelelő, s itt a földön elérhető életlehetőségének elérésére s az elértnek biztosítására. Ilyen meggyőződésből és vágyból nőtt ki 15 évvel ezelőtt a mi Szövetségünk is, mint az akkori idők egyik új hajtása. A világháborút közvetlenül megelőző kor