Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
31 ziilleszfő szellemének, magának a borzalmas világháborúnak s a nyomában feltört romboló eseményeknek ismeretében, majd az ember önmagát kereső s csak nehezen megtaláló küzdelmének vágyódásában eszméltünk arra, ami fulajdonképen az ember eredetével egyidős: az örök alkotó és romboló szellemre, és vontuk le a tanulságot, hogy ezeknek újra meg újra megújuló harcára vagy e harcra készülődésben ne csak a nemzet nagy egészén belül sorakozzanak egy táborba az egygondolkozású, egy- érzésű s egy törekvésű nemzefafomok, hanem ezeknek összetapasztása, egybeolvadása végett mindazon fényezők vegyenek részt a toborzó és erőtarfó munkában, amelyek az élni akaró nemzet szolgálatában állanak, s amelyeknek eszme- és érzésközösség alapján gyűjtő- és hatóerejük van. A Ciszterci Diákszövetség megszületésében ez volt a legfőbb indítóerő, ha az alakulásnak egyéb okai és céljai, mint Alma Materünk büszke szeretete, egykori tanáraink iránt érzett kegyeletünk, az iskolapadokban szövődött barátság és testvériség ápolása, az együtt átélt időkre visszaemlékezés öröme, vagy a jövő nemzedék nevelésére, támogatására s irányítására élő gondunk aktualitásukkal közben-közben elfeledtetnék vagy homályba takarnák is a mi létezésünk alapokát és irányt nem tévesztő célját. A rámutatás erre nem véletlen, hanem szándékolt; nem ötletszerű, hanem sziikségérzefből kiváltott. Nézzetek csak szét, kedves Öregdiák-testvérek, s látni fogjátok, hogy nemcsak nálunk, a megnyomorítás országában, hanem nagy, hatalmas és erős nemzeteknél is minden erjed, nyugtalanul buzog és vészesen forrong. Az ördögöt nem kell a falra festenünk, mert Ti magatok láthatjátok őt; nemcsak dübörög alattunk, hanem Európának hol egyik, hol másik pontján borzalmasan meg is rendíti a talajt. A két világszemléletnek: a keresztény államrendnek és a szovjet forradalmi rendszerének rettenetes összeütközése előestéjén vagyunk. Valamit mi már tapasztaltunk belőle; de ami lesz, ha csakugyan lesz, azt még a mi borzalmas képzeletünk sem tudja megrajzolni. A nagy harcra gyártás alatt álló, vagy már fel is sorakozott gépfegyverek, ágyúk, tankok és repülőgépek csak eszközök; az erőt ezeknek az ember adja, s hogy mire fordítja: áldásra vagy átokra, attól függ, hogy a gondolkozó agyat milyen képzetek töltik meg, az érző szívet milyen indulat hevíti s a cselekvő kart milyen lélek irányítja. A nemzetek sorsa, akármilyen szerencsés vagy szerencsétlen, jó vagy rossz életkörülmények forgatják is, végül is az embereken fordul meg, akikből a nemzet áll. Ez az egyetlen konkrétum, minden más csak elvonás. Mi, kedves Öregdiák-testvérek, kivétel nélkül a keresztény morális világ- szemlélet hívei vagyunk. Ezt szívtuk magunkba az anyatejjel, ennek szeretete virrasztóit bölcsőnk felett, ennek szelleme mozdult meg az abc-s könyv betűiben; ezzel telítette lelkünket az Alma Mater nevelő és tanító munkája folyamán, ezt lehelte felénk Eger város az ezeréves múlt történeti emlékeivel, s itt ez frissül fel azokban, akik olykorolykor ide visszatérnek. — Ezen a világszemléleti alapon rendeződött el egész életünk : elvei szerint épült fel a család, a társadalom, az állam, s ennek talpkövén áll hazánk, az ezeréves Magyarország, amelynek Alma Materünk fenntatója, a Ciszterci Rend, egyik nemzetmunkáló, nemzefépítő és nemzetvédő tényezője. A múltban, a mi diákkorunkban, csak az iskola falai között végezte az ő rendeltetésszerű hivatását; ma már nem ereszti el az életbe kilépő ifjú kezét sem, sőt az öregnek szívén is rajta akarja tartani a kezét. Ezt a Szövetséget, a mi Szövetségünket, megelőzve ezzel minden hasonló diákegyesülést, első sorban épen ez teremtette meg, hogy benne is legyen egy lelkes védő tábora az új idők viharaitól egyszer már sárba tiport hazánknak. És teremtett ezzel egy olyan testvérületet, amely mindig él, mert tagjaiban folyton újra születik; egy olyan családot, amelynek tagjai azért ismerik, becsülik, védik és szeretik egymást, mert egy anyának gyermekei. Ez a Szövetség tehát nem dogmatikus fogalom, hanem morális fogalom: nem vallás szerint tagozódó alakulat, hanem
