Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
13 De nagyon csalódnék az a kezdő tanár, aki bár az anyagnak, célkitűzésnek teljes ismeretében és a legkipróbáltabb módszer alkalmazásával már előre biztosítottnak látná a sikeres eredményt. Mert ő a sikernek csak egyik tényezője. A másik, sokszor még fontosabb tényezője a gyermek. Ennek a lelki adottságaival kell még számolni minden tanítás előtt. Nyilvánvaló, hogy itt a legfontosabb feladat a tantervi célok és a gyermek érdeklődésének teljes összhangba-hozása. Ezt megvalósítani akarván, ér bennünket az első csalódás: kiderül, hogy csődöt mond sokszor még a legjobbnak tartott tankönyv is. Mert amit az anyagból a fankönyvíró helyesnek tart a tantervi cél érdekében, az nem mindig érdekes a gyermek számára; másrészt ez az érdeklődés számtalan irányú, csapongó, a tanár munkájának minden tervszerűségét tönkreteheti. Itt kell megtalálni a középutat, hogy valóban a siker reményével indulhasson. Ennek megkeresésében pszichológiai megfigyelések eredményei segíthetnek. A tanítás első pillanatától kezdve puhatolnunk kell, melyek azok a tényezők, amelyek a gyermek spontán érdeklődését leginkább felkelthetik. Modern nyelvek tanításáról van szó, így a célunkkal is egyező gyakorlati érfék hang- súlyozása bizonyára egyike lesz az ilyeneknek. Tehát mielőtt egyetlen szót is kiejtenénk németül, franciául, olaszul vagy angolul, arról kellene beszélnünk, hogy a gyermek inkább ajándéknak, mint újabb tehertételnek fogja fel egy modern nyelv tanulásának a lehetőségét. Második ilyen fényező minden modern nyelvnél a viszonylagos könnyűség a klasszikus nyelvek után és azok mellett is. Ezt ugyancsak ne felejtsük el mindjárt kezdetben meghangsúlyozni. A többiről (a nyelv szépsége, lelki alkalmasság megszerzése az ismeretlen remekművek megértéséhez) egyelőre még ne beszéljünk. Ezeket még úgysem tudná értékelni a kezdő tanuló. Csak ezen egy, esetleg kétórai bevezetés után férjünk rá a fulajdonképeni tanításra. Irányadók természetesen az imént hangsúlyozoffak lesznek: a legkönnyebb s a legérdekesebb anyagrészeket válogassuk ki, a nyelvtan lehető leegyszerűsítésével és a praktikus cél előtérbe helyezésével. Arra azonban nagyon kell vigyáznunk, hogy a kezdeti néhány tankönyvnélküli óra után semmi olyannal ne terheljük a gyermeket, amit a tankönyvből meg nem tanulhat. A négy, sőt hat heti tankönyvnélküli tanítás, mint azt Lux Gyula ajánlja, (Lux Gyula: Modern nyelvoktatás. Bp. 1932.) túlzás s csak a munkát nehezíti. A tanuló most feszi az első lépéseket, csekélyke tudásával szemben még nagyon bizalmatlan. így a tankönyv kánon neki, az attól való eltérés a legnagyobb bizonytalanságot ébresztheti benne. Csak miután valamelyes szókincset s a legszükségesebb nyelvtani alapot (névszóragozás, az igeragozás legegyszerűbb formái, névmások) elsajátíttattuk, mozoghatunk szabadon a tankönyv keretei között. Ez pedig épen a tanuló érdeklődésének ébrentartása, sőt
