Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1936
11 munkámat, azért kaptam intőt. A tanár különben is mindig goromba hozzám... Az ötödik: — Csak az nem kapott intőt németből, aki németül tud ... A hatodik: — Mindig tudtam a leckét, de csak a magam szavaival. A hetedik: — Mindig tudtam a leckét, de csak a könyv szerint. A nyolcadik: — Súgtam a szomszédomnak. A kilencedik: — Mással tévesztett össze a tanár úr. A tizediktől a kilencven- kilencedikig: — Kivételez a tanár úr, énrám haragszik ... A századik: — Anyukám, ne haragudjon, sokat játszottam, míg jó idők voltak, megérdemeltem az intőt, de fogadom, hogy mindent kijavítok a félév végéig. Kérdezzen ki anyukám minden este . . . Azt azonban mind a száz mondja: Anyuska, legyen szíves aláírni az intőt, hogy apuska meg ne tudja. És ötven százalék anyuska nem szól apuskának. Aki szól neki, nagyrészinf a gyermek mentségét bocsátja előre s közös akarattal szidják a tanárt, tanárnőt, — maguk közt is, társaságban is, útón- útfélen is . . .“ Eddig tart a családi életből ellesett kis jelenet! De hány és hány effajta eseménye játszódik le még a családi életnek, melyekből rendszerint az imádott gyermek kerül ki győztesen, s a tanári, nevelői tekintély az, amely vereséget szenved. Vájjon a szülői háznak ilyen nevelési módszere előbbre viheti-e a gyermek életsorsáf, jövőjét? Vájjon nem bábeli zűrzavarba fullad-e így bele a gyermek egyénisége, jelleme felépítésének nagy munkája, amelyben a tanári tekintély veresége csak a kisebbik baj, mert az igazi áldozat, talán egy életre, a gyermek! Lehetetlen, hogy egy komolyan gondolkodó és gyermekeinek sorsát szívén viselő szülő ki ne érezze az itt elmondottakból a nevelői és tanári szív tépelődéseit a mai kor eszmezátonyai közt vergődő ifjúságnak jelene és jövő sorsa felett, és hogy bele ne álljon szívvel, lélekkel, szülői tekintélyének minden erejével, annak az egész magyar életet érintő nagy munkának szolgálatába, amely munka az elmúlt idők romjai felett egy új, Istent, szülőt és felsőbbséget tisztelni tudó ifjúságot akar nevelni az eljövendő magyar élet számára. Erdélyi Guidó.
