Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
94 10. A tanulók megítélése. Az iskolának kötelessége növendékei tanulmányi teljesítményeiről és erkölcsi magaviseletéről ítéletet mondani. Ezt az ítéletet a tanár részéről sok lelkiismereti gyötrődés, aggodalmas mérlegelés előzi meg, nemcsak azért, mert erkölcsi és lelki értelemben vett felelősséggel tartozik ítéleteiért, hanem azért is, mert nagyon jól tudja s látja, hogy igen sokszor ítéletétől függ tanítványainak boldogulása, pályája, jövendő sorsa. S különösen nehéz az ítélkezés akkor, ha az tanulmányi szempontból elmarasztaló vagy erkölcsi viseleti szempontból helytelenítő. Helyes ítéletet tanár csak akkor mondhat, ha véleményét, bírálatát a gyermeki egyéniség lehetőleg alapos, sokoldalú és megértő ismeretére alapítja. Mivel pedig a gyermek egyéniségével való elmélyedő foglalkozást számos körülmény gátolja s néha szinte lehetetlenné teszi, — ilyen körülmények: a tanárváltozás ugyanazon osztályban, a tanulók nagy száma, a tanítási anyag kötött volta, az ideális munkaközösségek kialakulásának nehézségei, a tömegnevelés szükségszerű sablonjai, a kis óraszámok, stb. — ezért számos módszerrel történtek már kísérletek a helyes és biztos ítéletalkotás megkönnyítésére. Ilyen módozatokul kínálkoztak az iskolai vizsgálatok, a tesztvizsgálatok és a cselekvő munkaközösségek kialakítása. — Mindezen módszereknek előnyeik mellett megvannak súlyos hibáik is. A hagyományos értelemben vett „vizsgák" felett a középiskolában már eljárt az idő, bár bizonyos csökevényeikben még ma is megtalálhatók. A „vizsga“-eljárás nagy hátránya, hogy a pontosan körülírt és megosztott anyagról való beszámolás igénye az átlag-tanulóhoz alkalmazkodik, s így nem foglalkoztatja eléggé a tehetségesek képességeit; — hogy az elbírálás céljából felhasználható néhány érdemjegy közel sem elégséges a tudás nagyon is sokszínű skálájának a fémjelzésére; hogy nem lehet tekintettel az érzelmi és idegállapotok (félelem, levertség, lelkes hangulat, stb.) befolyására a szellemi teljesítményekre; hogy tág teret nyit az ítélkezésben a legkülönbözőbb szempontok érvényrejufásának; és végül a határozott jegyben megnyilatkozó esetleges lesújtó ítélettel ernyesztően és kedvszegően hathat a kevésbbé tehetségesekre. (E. Martinak, Psychologische und pädagogische Abhandlungen. 1929.). A tesztvizsgálatok kétségtelen előnye, hogy rövid úton, egyszerű és gyors eljárással nyerhetünk tájékozódást a tanulók tehetségéről. Nem feledhetjük azonban el, hogy az elbírálásra kerülő iskolai teljesítmény nem csupán értelmi hajlamoktól, intelligenciától, hanem akarati, érzelmi tényezőktől, erkölcsi jellemtől is függ, és a róla mondott ítéletnek azt is kell tartalmaznia, hogy a tanítás munkája eredményes volt-e. Épen azért az a törekvés, hogy az iskolai vizsgákat kizárólag tesztekkel helyettesítsük (v. ö. Amerika), nem vezethet a kívánt eredményre. Már csak azért sem, mert a kevésbbé lelkiismeretes eljárás a tanítás helyett a
