Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
- 45 tömörülést. S mert ezeknek megvan a lelki ragasztóerejük, ezek élni és virágozni is tudnak; az egyetemek és főiskolák úgynevezett baráti körei ezeknek csak utánzatai. De ebből a lelki érdekközösségből, az Alma Materrel s benne élésből magyarázhatjuk meg azt is, hogy öröme is, bánata is megérinti lelkünket. Tudunk örülni sikerének; büszkék vagyunk hírére-nevére, s fájna, ha akár az élet vihara rengetné meg alappilléreit, akár a kiszámíthatatlan sors tépdesné meg ma dúsan viruló lombjait. A „miénk“ érzésével magyarázható minden megnyilatkozó érdeklődés és részvét az Alma Mater irányában; s az a nagy részvét is, amelyet a tanári kar két tagjának frissen hantolt sírja a nyár elején fakasztott nemcsak a tulajdon tanítványoknak, hanem a régebbi diákoknak, sőt olyanoknak a szívében is, akik a megboldogultakat személy szerint nem is ismerték. Nem a tanítványnak, hanem az egri diáknak szíve dobbant meg a Baksa Kristóf és Takács Gusztáv tanárok halálának harangszavára. A 28 éves Takács Gusztáv az Alma Maternek reménye, szép reménye, a 41 éves korban elhúnyt Baksa Kristóf pedig az Alma Mater tanári testületének immár törzsökös tagja volt. Mindkét tanár halála magányos halál volt: még összes munkatársai sem imádkozhattak velük utolsó pillanataikban; tanítványaik sem ejthettek könnyet koporsóikra, barátaik sem vethettek búcsúpillantást földbe szálló kihűlt tetemükre, s mi — az Alma Mater öregdiákjai — sem bizonyíthattuk megjelenésünkkel vele érzésünket, mert idegenben — hol gyógyulást kerestek — hányták le a nagy álomra hosszú betegségben elbágyadt szemüket. Emlékezésünk azonban körüllengi a kerepesi és a zirci temetőben mohosodó sírjukat, s ez a kegyeletes emlékezésünk bizonyítja iskolacsaládi össze- tartozóságunkat és az Alma Mater veszteség-fájdalmában vele együttérzésünket. Ugyanezen családi lélekből fakad kegyeletes emlékezésünk elhúnyt tagtársainkra, akiknek sorában siratjuk az aranydiplomás orvost, Andrássy Ferenc egészség- ügyi főtanácsost, Szeged város 40 éven át volt tisztiorvosát, örökítő tagtársunkaf, aki 2 évvel ezelőtt 62 éves érettségi találkozóján könnyes szemmel mondott utolsó Isten veled-et nevelőintézetének, és szeretett iskolafársáf, Csókás Istvánt, a 80-as, 90-es években igen népszerű ügyvédet, akinek e ritka nagymultú találkozón társai megszerezték azt az örömet, hogy a képen együtt legyen velük, ha az utolsó találkozó egyéb örömeiben betegsége miatt már nem osztozhatott is; aztán emlékezünk Böhm Alajos dr. törvényszéki elnökről, Magdics Gáspár ciszterci r. tanárról, alapító tagtársainkról, akik legöregebb évfolyamainknak voltak igen tiszteletreméltó képviselői; soraink derekából ragadta ki a halál Morandi Antal ny. közs. jegyző alapító tagtársunkaf, és korán sírba szállt Ha/ászy Lajos dr. postatakarékpénzfári főtiszt, Szövetségünk rendes tagja. Mindezekről névszerint emlékezünk, de az október 30-án bemutatott gyászmisében rajtuk kívül áldozati imádságba foglaltuk azokat is, akiknek sírját haláluk idejének és helyének ismerethiányában kegyeletes emlékezésünk felkeresni nem tudja. A természet rendje szerint való lombhullást új rügyfakadás pótolja. Örömmel jelentjük, hogy tagjaink száma a lefolyt évben 30 rendes és 5 ifjúsági taggal szaporodott. A tagok száma jelenleg 575. Ez a szám még szaporodni fog, mert azok az ez évi 40, 25 és 10 éves találkozók, akik eddig Szövetségünknek nem voltak tagjai, örömmel jelentették belépésüket. Végleges bekapcsolódásukat a tagsági kötelességnek — hisz- szük — készséges teljesítése fogja megmutatni. Általában azt tapasztaljuk, hogy az érettségi találkozók adják a legtöbb új tagot Szövetségünknek. A visszatérő öregdiákok rendszerint maguk szokták tudakolni a belépés lehetőségét és módját, bizonyságául annak, hogy a szándék erre nézve a legtöbb egri diák lelkében megvan. S hogy ez a szándék a találkozók mindig forró és olvadó hangulatában elhatározásra erősödik, csak természetes. Ez a tapasztalat, meg az a másik, — szintén örvendetes, — hogy közben-közben is a ráeszmélés vagy ráesz- méltetés egy-egy új tagot hoz be családunkba, felbátorít bennünket a toborzásra is.
