Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
31 és örömeinek érzésében még ezekre hívjuk fel a legszebb és legértékesebb munkában szorgalmatoskodók figyelmét. Az új középiskolának legnagyobb sikere és legnagyobb dicsérete az lesz, ha ezt a jövőbe tekintő új törvényt szelleme szerint valósítja meg, vagyis olyan nemzedéket bocsát ki falai közül, amely telve lesz Isten rendeléséből való nemzeti hivatástudattal s nemzeti felelősség- érzettel. 3. Ä cselekvő iskola kérdése az új gimnáziumban. Valamelyes fogalmi ismertetéssel kell kezdenünk az e tárgyról mondanivalónkat, mert az Értesítőt nemcsak szakemberek olvassák. A cselekvő iskola tulajdonképen csak nevében új, mert lényegi gondolatát már Lockenál (1632—1704.) megtaláljuk. S azóta ez a gondolat sohasem pihent, mert a századok pedagógiai irodalmában időről- időre fel-felbukkanf, sőt a XIX. század gyakorlati pedagógiájába már be is merészkedett. Hogy rendszerességre csak nehezen bontakozott ki (Kerschensteiner 1854—1932.), s hogy uralkodó pedagógiai elvvé nálunk mindmáig nem állandósult, ennek okát nem a pedagógiai gondolat erejének hiányában találjuk meg, hanem a megszokoffságból nehezen kimozdítható tanároknak még mindig nagy számával és éppen azon tárgyaknál, amelyeknek tanításában ez a módszer külső cselekvésekben is nyilvánulhat, bizonyos anyagi feltételeknek, közelebbről a különleges felszereléseknek a hiányával is magyarázhatjuk. Térben előretörő szelleme azonban fel nem tartóztatható, mert korszerűségével, amit az intellekíuálizmus egyoldalúságából kiábrándult s az érzelmi és akarati erőkifejtés szükségét felismerő mai ember képvisel, hovatovább átütőbb erejű lesz és gyakorlatban is általánosabban és jobban érvényesül. A következőkben „régi“ és „új“ iskoláról lészen szó, de nem olyan vonatkozásban, mintha, tárgyunkat illetőleg, az új iskola épen csak most vagy ezután nyitná meg kapuját. A cselekvő nevelési elv jó régen bevonult már a magyar középiskolába, s ennek írásos bizonyítékait fel is fogjuk sorakoztatni. A két iskola közti különbséget nem is a pedagógiai elvnek értékismerefe, hanem ilyen vagy olyan mértékű érvényesülése szerint állapíthatjuk meg. Ez a megmérés arra is jó lesz, hogy a teljes követelés lehetetlenségét és lehetőségi határát láttassa. A szakirodalomban nagyon kihangsúlyozott különbségek a „régi“ (mai) és „új“ (cselekvő) iskola között ím ezek volnának: A mai iskolában a tanár az aktív, teremtő fél; a tanítvány csak befogadó, tehát passzív szerepre van kárhoztatva, mert a tanár oktat, a tanuló pedig csak hallgat, s amit a tanár „ráaggat“, azt nagy, de nem minden részében szükséges és hasznos teherként kell cipelnie. S mert ebben az iskolában „az érzelmi és akarati élet dinamikus erőinek“ lekötöttsé
